Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)
III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)
teljesen fel kell vele hagyni, különben (ez a jövőben irányadó lesz), az ilyen uzsorások büntetés alá esnek. Ha valaki javait szaporítani akarja, megteheti, de őfelsége rendelete úgy szól, hogy kamatot csak az ország törvényeivel egyezően szedjen. Az alsó-magyarországi lakosok erősen panaszkodnak, hogy „egyes tisztek a katonai fuvarokat messzi utakra kényszerítik, mikor a Tiszán innenieket Tiszán túlra, a Tiszán túliakat Tiszán ínnenre, az alsó-magyarországiak Felső-Magyarországra kényszerítik. " [BI] Ezért minden parancsnok csak a saját területére vonatkozóan rendelje el a fuvarozást. (21. pont) Az uralkodó szolgálata megkívánja az egyes parancsnokok áthelyezését, és az ezzel járó költöztetés nagyon terhes az alattvalók számára. Őfelsége szolgálatát elősegítendő minden parancsnok részletesen tájékoztassa utódát, és úgy viselkedjen, hogy a lakosok emiatt ne panaszkodjanak és az új szálláshelyen „se legyen félelemre okuk vagy - ami gyakran megesik -, elfutni. "[BI] (22. pont) Végezetül reményét fejezi ki, hogy az utasításokat pontosan végrehajtják és „e rendelkezéseket szokott buzgósággal megtartják". Az Aspremont tábornok által tartott értekezlettel egyidejűleg, de jóval augusztus 30. előtt Bécsben megszervezték az uralkodó rendeletére a Kollonich Lipót elnöklete alatt működő Commissiót, amely kiadott egy rendeletet a vármegyékhez és királyi városokhoz. Ebben kifejezte azt a szándékát, hogy a beszállásolások idején az adókivetés és -behajtás miatt beadott, már ismert panaszok orvoslása végett „részletes, pontos, amennyire lehet, bizonyságlevelek hiteles csatolásával, a megjelenéstől számított tizennégy napon belül a jelentésüket küldjék el". A parancs szerint a most felállított Neoaquistica Commissio (Újszerzeményi Bizottság) intézkedik a Szepesi, Pozsonyi, Budai és Zágrábi kamarák területén levő királyi városok és vármegyék négy pontban felsorolt sérelmeinek orvoslásáról. Az első pont szerint állítsák össze „azokat a kihágásokat, amelyeket az átutazó vagy beszállásolt katonáktól szenvedtek", hogy azokat orvosolni lehessen. Az adókivetés mennyisége és behajtási módja miatti sérelmeket is állítsák össze és hiteles nyugtákkal igazolják 1683-tól 1689-ig, hogy pénzben és természetben mennyit fizettek, de „azt is amit a kivetés és behajtás során tapasztaltak." (2. pont) A vármegyékben a kocsma- és mészárszéktartásban kik követtek el viszszaéléseket, „kik élvezik azok hasznát, az alattvalóknak és lakosoknak ebből mennyi kára származott. " (3. pont) A tizedszedők törvénytelenül szedik a gyümölcs-, bor- és baromtizedet. Mennyire vannak emiatt az adózók károsítva. (4. pont) A tizenegy napi határidőt mindenképpen tartsák meg, a késedelem miatti kárnak a vármegyék lesznek az okai. A parancs vétele után a Demecserben