Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 2. Nagykároly

Izraelita Hitközség: rabbi Grosz Salamon, elnök Stern Béla, főgondnok Rosmann Jakab. (Évkönyv, 1936, 40.) 1940 őszétől ismét áttértek a magyartanítási nyelvre. Kolozsvárott főgimnáziumot nyitottak a zsidó tanulók számára, külön fiú és leány osztályokkal. A II. világháborúba besodródott ország zsidó lakossága nehéz helyzetbe került. A férfi lakosság egy részét behívták munkaszolgálatra, egymást követték a „zsidótörvények." A nagykárolyi zsidóság lelki állapotát hűen tükrözi az a levél, amelyet Gáspár Nica zongoraművésznőnek írt ezekben a napokban az egyik tanítványa édesanyja. „Nagyon nehezemre esik és fáj, hogy kis leányomat attól az élvezettől is meg kell fosszam, hogy zongorázni tanuljon. Már csak azért is sajnálom, mert gyermekem olyan nagyon szerette Nica kisasszonyt, kitől zongorán kívül is sokat tanulhatott. De sajnos mai rettenetes helyzetünkben, amikor földig vagyunk alázva - ami rosszabb száz halálnál - ez kény szer ített erre az elhatározásra. Nemcsak a sárga folt, de lelkiállapotunk sem olyan, hogy gyermekemet zongorázni engedjem tanulni. " A belügyminisztérium 6163/1944. számú rendelete április 25-én jelent meg. Az 1944. május 5-én kibocsátott intézkedés Szatmár város területén megtiltja a zsidó lakosok eltávozását, kijárási tilalmat rendel el, tábor létesítéséről tudat. Szatmárra viszik Nagykároly és környékének zsidó lakosságát. A Szatmár megyei Közlöny 1944. december 2-i számában írja Pálinkás Sándor: „ a zsidó holmikat a két izraelita templomból nemcsak a csőcselék hordta szét (ez írás válasz lehet egy korábbi cikkre), hanem előzőleg a fináncok is kiárusították, a jobb holmikat a rendszer (a horthysta rendszer) protekciós emberei szerezték meg, valamint a visszavonulóban lévő német és magyar katonák, rendőrök. A szegények nem sok mindenhez jutottak, már csak az értéktelen holmikat hordhatta el a csőcselék. " Ugyanebben a számban olvasható: „ ... az orosz csapatok bevonulásával egyidőben több izraelita fiatalember tért vissza Nagykárolyba (gondolom a front összeomlásával a szerencsésen megmenekült munkaszolgálatosok közül!). Megalakult a Zsidó Tanács, elnöke Kaufmann Endre nagykereskedő, irodájuk a Széchenyi utca 10. szám alatt volt. Feladatuk a volt zsidó üzletek és házak számbavétele, valamint kérték a volt zsidó tárgyak bejelentését. " A holokauszt nagykárolyi áldozatainak emlékére a zsinagóga előtt emlékoszlopot (obeliszket) emeltek, míg az új zsidó temetőben emelt emlékműre rávésték az áldozatok nevét. Az elhurcoltak egy kis töredéke jött vissza. Az 1948-as népszámláláskor 254 zsidó lakosa volt a városnak. 1972-ben 43, 1992-ben már csak 12 zsidót jegyeztek be. Nagykárolyi rabbik: Áron Lebl 1720 körül, Ádám Sámuel 1726 körül, Méir (Mayer) Yehuda Ösztreicher (Österreicher) 1751-1774,