Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 1. Szatmárnémeti - A hitközség története

IV. A SZATMÁRI ZSIDÓSÁG 1. Szatmárnémeti Az 1992-es népszámlálás szerint a 400 158 lélekszámú Szatmár megyében 205 zsidó él, közülük 62 Szatmárnémetiben. Lassan új történelem kezdődik Szatmár megyében: a zsidótlan Szatmárnémeti története. A hitközség még áll, s próbál megújulni, de sajnos fiatalok már nincsenek. A temető megérdemelné, hogy nemzeti sírkertté nyilvánítsák. A hitközség története A szatmárnémeti zsidó hitközség történetét hat szakaszra lehet bontani: 1) Mandelbaum Benjámin Farkas főrabbi időszaka (1842-1897) 2) Grünwald Juda főrabbi időszaka (1898-1920) 3) A status quo hitközség megalakulása (1898) 4) Grünwald Lázár főrabbisága (1920-1928) 5) Teitelbaum Joel főrabbi időszaka (1934-1944) 6) A második világháború utáni időszak 1842-1897 írásos dokumentumok az 1842-1850 közötti időszakból a hitközségi életről nincsenek. 1849-ben készül el a Chevra első alapszabálya, amelyet majd csak 1895-ben módosítanak. Az utolsó alapszabály - bár 1941-ben elkészült - csak 1943. október 13án nyerte el a belügyminisztériumi jóváhagyást. 1856-ban született döntés zsinagóga építéséről és 1858-ban már át is adják. 1863ban létesül az első mikve. 1864-ben adják át az első fiúiskolát. 1871-ben készült el a hitközség alapszabálya. 1892-ben adták át a régi helyén épült 846 ülőhelyes ortodox zsinagógát, melynek építője a sátoraljaújhelyi Jenik Béla, tervezője az a Bach Nándor, aki az 1890-ben átadott nagyváradi zsinagógát megálmodta. Mandelbaum főrabbi Bonyhádon született 1815-ben, tanulmányait szülőföldjén és Pozsonyban végezte. Batizra nősült, apósa Höhender Dávid tehetős ember volt. Sári leánya, mint rabbifeleség sok elismerést kapott hittársnőitől. Batizi rabbiként hívták Szatmárnémetibe, ahol 1897-ben bekövetkezett haláláig volt vallási vezető. Nem tudott vagy nem akart megtanulni magyarul, ezt most már nehéz kideríteni. A házassági anyakönyvekből tudni, hogy vidékre - Amac, Batiz, Berend, Dobrácsapáti, Egri, Garbolc, Halmi, Kakszentmárton, Lázári, Mikola, Nagykolcs, Pettyén, Rozsály, Sárközújlak, Szamoskrassó, Szárazberek, Udvari - is járt esketni, ami a korabeli útviszonyok és jármüvek ismeretében nem kis feladat volt. A főrabbi csatlakozott