Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 1. Szatmárnémeti - A hitközség története

az 1865-ben Nagymihályon tartott rabbikongresszus határozatához. Az ortodox szellemiség védett mindent ami régi, minden új kísérletet visszafojtott. 1898-1920 1898. február 22-én Grünwald Judát főrabbivá választják. A chaszid irányzat markáns képviselője volt, aki a kor igényeinek legkevésbé felelt meg, ezért kezdődött el a status quo és neológ irányzat kiválása. Elvárás volt, hogy temetéseken olyan személy beszéljen, aki jól tud magyarul, ezért több esetben Stueuer Ábrahám gimnáziumi vallástanár működött közre. Munkássága idején megújult a rituális fürdő (1912) és megerősödtek a vallási nevelés intézményei. A status quo ante hitközség megalakulása 1898-ban mintegy 120-an megalakították a status quo ante hitközséget, melynek egyházi vezetője Klein Ignác rabbi lett. Első időszakban a Vigadóban béreltek imaház céljára alkalmas helyiséget, majd 1902-ben vásároltak telket zsinagóga építéséhez. 1903-ban meghívták dr. Jordán Sándor fogarasi főrabbit, majd megszervezték a hitközség intézményeit. 1905-ben elkészült a zsinagóga és a székház Kovács Károly budapesti műépítész tervei alapján. Dr. Jordán Sándor 1862-ben született, 1890-től 1903-ig Fogarason, majd Szatmárnémetiben volt rabbi 1932-ben bekövetkezett haláláig. Amikor Szatmárnémetibe érkezett, már családja volt. Az ő kezdeményezésére itt nyílt meg Magyarország első héber nyelvű óvodája. Az ő korszakában készül el a zsidó kórház, az aggmenház. A városban nyugszik, felesége Auschwitzban halt meg. Öt követte Dr. Friedman József, aki Heves megyéből érkezett. Nagy műveltségű és kiváló szónok, ő adta ki először román nyelven Szatmárnémetiben Eszter könyvét. Pályafutása nehéz időkre esik. A hitközség külön temetőt nyitott az ortodox temetővel szemben a Postakertben. A főrabbi 1944-ben meghalt Auschwitzban. A deportálásból visszatérők még megpróbálták a közösséget összefogni. Főrabbijuk Klein Ernő volt, aki 1946-ban elhagyta Romániát. Később a hitélet megszűnt. A zsinagógát 1965ben lebontották. Az ortodox temetőt a Nagybányai úton a református és ma már román ortodox temetővel szemben kőkerítés veszi körül. A temető 1852-1856 között létesült. A Szamos újság 1912. szeptember 10-i számából megtudhatjuk, hogy Szatmárnémetiben egy koronát kellett fizetni az ortodox zsidóknak a temető látogatásáért. A sírkertet 17 parcellára osztották. A keleti kerítésen vasból készült ablakok vannak a kohaniták számára. (A kohaniták a papi törzs leszármazottai. Egykor a szentélyben ők mutatták be az áldozatokat. Halottal nem érintkezhetnek, ezért a temető kapujában, a síroktól messze mondanak imát.) A II. világháborúig még sírgyalázás sem volt. A II. világháború idején azonban széjjelbombázzák, nyolc hatalmas tölcsér keletkezett, kb. 400 sír