Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

III. A holokauszt - 2. Munkaszolgálat, deportálás, gettó

nem érhet, de - védett alakulatok kivételével - megmaradnak fegyveres szolgálatban, a kivonuló alakulatokban arányos félosztásban azzal a megszorítással, hogy őket csak arcvonal-szolgálatra lehet alkalmazni. A csak fegyver nélküli zsidók védkötelesek, ,,kiilön munkásalakulatokba" kerülnek azzal a megszorítással, hogy irodai, küldönc vagy raktári szolgálatra itt sem alkalmazhatók, " A 2870/1941. M. E. Kormányrendelettel 16 000 zsidó tiszt vesztette el rendfokozatát, és tízezrek felett lebegett a veszély, hogy kisegítő szolgálatra kell bevonulni. 2. Munkaszolgálat, deportálás, gettó 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, s ezt követően Magyarország is hadiállapotba került. A munkaszolgálatnak két célja volt: a zsidó fajú és megbízhatatlan egyének katonai ellenőrzés alá helyezése, illetve a harcoló alakulatok kiszolgálása. Ausztria náci bekebelezése, Csehszlovákia feldarabolása, Lengyelország megszállása után sokan kerestek menedéket Magyarországon, köztük 15-35 000 körüli osztrák, német, lengyel és szlovák származású zsidó. A menekültek - zsidók és nem zsidók vegyesen - a csörgői, garanyi és ricséri internáló táborba kerültek. Kénytelenek voltak listára vétetni magukat a KEOKH-nál (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság), amelyet az 1930. évi XXVIII. törvénycikk alapján hoztak létre. Eredeti szerepe az volt, hogy felügyeletet gyakoroljon, de fokozatosan elnyomó állami szervvé vált. Legfőbb törekvése, hogy a zsidók minél nagyobb hányadát joghatósága alá vonja. Nyilvántartásukban a harmincas évek végére már 8000 olyan név szerepelt, akiknek nem volt rendben az állampolgársági papírjuk. Soknak Magyarországon születtek a szülei, másoknak rokonságában voltak olyanok, akik az I. világháborúban magyar oldalon harcoltak és hősi halált haltak. A II. világháború kitörésével megnőtt a KEOKH feladata a menekültek tömeges beözönlése miatt. Amikor Magyarország belépett a háborúba, jelentős területek kerültek magyar közigazgatás alá. A KEOKH terveket dolgozott ki, hogy a hontalan zsidókat az új területekre hogyan telepíthetik át. A „lengyel és orosz zsidók" kiűzését azzal indokolták, hogy a magyarországi zsidóellenes intézkedések következtében a hontalan zsidók nem tudnak elhelyezkedni, viszont Galíciában új életet kezdhetnének. Bárdossy miniszterelnök június végén a minisztertanács elé terjesztette a javaslatot, és határozat született, hogy „minden kétes állampolgárságú egyént ki kell utasítani Kárpátaljáról, és át kell adni őket a kelet-galíciai német hatóságoknak. " Egyedül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter tiltakozott a határozat ellen. A törvényes kiűzés jogi alapját Batizfalvi Nándor KEOKH-tisztviselő dolgozta ki, és 1941. július 12-én jelent meg a 192. számú végrehajtási utasítás. A deportálandók 30 pengőt, háromnapi élelmet és személyi használatra szolgáló holmijukat vihették magukkal. A zsidókat Körösmezőn kellett összegyűjteni és átadni. Hozzáláttak begyűjteni a jobbára lengyel származású vagy