Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 5. A „mézeshetek" után baljós árnyak

1910-ben a szatmári gyáripar 20 százaléka zsidó kézen volt, az ügyvédek 40, az orvosok 50 százaléka volt zsidó. Ugyanekkor a szatmári zsidóság 90 százaléka a magyar nyelvet vallotta sajátjának. A két világháború közötti időben több mint száz zsidó cserkészt avattak. A zsidó cserkészetnek két hivatalos nyelve volt: a héber és a magyar. Héber nyelven tették le a fogadalmat, az utasítások, vezényszavak szintén héber nyelven hangzottak el. A közművelődési műsorok magyar és héber nyelven szóltak. Vezetőjük Berkovits Dáli volt. A Monarchia a zsidókat a tisztikarba is befogadta. 1897-ben 1993 zsidó tartalékos tiszt volt, ami az állomány 18,7 százaléka.

JJ 1913 májusában a zsidó újoncok eskütétele előtt a Várdomb utcai ortodox zsinagógában Steuer Ábrahám hittanár magyar nyelven beszélt a fiatalokhoz. Szatmár megyéből az első világháború idején 450-en vonultak be a magyar hadseregbe és harcoltak mint közlegények, tisztek és magas rangú tisztek a magyar hazáért - írja a szatmári zsidók emlékkönyve. 1914 augusztusában Szatmárnémetiben, a Deák téren 35 000 katona tette le az esküt a harctérre való kiküldés előtt. A zsidók a Takarékpénztár előtt sorakoztak fel. Az eskü előtt a felekezetek papjai külön-külön tartottak istentiszteletet. A zsidóknak dr. Jordán Sándor főrabbi tartott lelkesítő beszédet. Az első világháborúban 178 szatmárnémeti zsidó vett részt, köztük: 12 főhadnagy, 18 hadnagy, 7 zászlós, 8 orvos, 23 őrmester, 2 alvadász, 1 főtüzér, 9 őrvezető, 1 számvevő altiszt, 9 szakaszvezető, 2 tűzmester, 1 lőfegyvermester, 22 tizedes, 44 gyalogos, 3 hadapród, 1 huszár, 1 altiszt, 1 vadász, 3 tüzér, 8 egyéb beosztásban. Az első világháború 1919 tavaszán a tanácsköztársaságba torkollott. A kommünben zsidók lettek a hangadók, emiatt a zsidóságot sokáig a kommunistákkal azonosították. Az 1920. június 4-én aláírt békediktátum (Trianon) nagy csapást mért a magyarországi zsidóságra is. A zsidó felekezethez tartozók mintegy 48 százaléka került az utódállamokhoz. Az erdélyi, partiumi zsidóság elszánt harcot folytatott magyar anyanyelve és kultúrája védelmében. 1920 után, a román népszámláláskor a zsidókat nem mint vallási felekezetet, hanem mint nemzetiséget vették nyilvántartásba. Az így megjelent zsidó nemzetiségűek számát, függetlenül attól, hogy milyen az anyanyelvük, a magyarok létszámából vonták le. Nagy zsidó központok - Nagyvárad, Pozsony, Szatmárnémeti, Máramarossziget, Ungvár, Kolozsvár stb. - kerültek határon kívülre. Ekkor vált világossá, hogy a magyar zsidóság nem csak vallást, hanem etnikumot is jelent. A magyar zsidók Romániában is ragaszkodtak magyarságukhoz, és áldozatot hoztak érte. 1923. január 27-én a kormány elé terjesztett alkotmányjavaslat 133. szakasza szól a zsidók honosításáról. „Ama zsidók, akik 1914. augusztus 2-án az O-kircdyscigban laktak és nem volt idegen állampolgárságuk, minden alakítás nélkül teljes jogú román állampolgároknak ismertetnek el. " Leitner Mihály: A magyar zsidóság című, 33 írások az antiszemitizmus ellen, 1882-1993. Auróra, Bp., 1993. Karsai László.