Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 5. A „mézeshetek" után baljós árnyak
Az 1868-as nemzetiségi törvény XLIV. cikkelye a nemzetiségek egyenjogúságáról szól. Az országnak akkor a hivatalos nyelve a magyar, de az ország politikai egységével összhangban a többi nyelvek is a lehető legszélesebb körben szabadon használhatók. A törvény biztosítja a más nyelven beszélők jogait a közigazgatásban és a bíróságokon. C. A. McCartney Hungary című, 1934-ben megjelent könyvében írja: „Ennél a példamutató törvénynél tökéletesebbet alkotni úgyszólván lehetetlen, megmutatja, hogy kell bánni egy nemzeti államban a nemzeti kisebbségekkel. " Az 1869. február 16-23. közötti országos zsidó ülést Eötvös József báró nyitotta meg. A kongresszus kimondta: A hitközségek gondoskodnak a szokásos istentiszteletekről, szertartásról, oktatásról jótékonysági intézményekről, valamint a hivatali személyzet ellátásáról. A hitközségek igazgatását elöljáróság és képviselő-testület végzi. A kongresszus határozatait a király is szentesítette. Ekkor jött létre az a nagy szakadás, amelynek eredménye három hitfelekezet - ortodox, neológ, status quo ante - kialakulása volt. Az 1880-as évek végén a városi helyhatósági vezetőségben zsidó volt: Freund Ezékiel, Schwartz Benjámin, Schönfeld Ignác, Fleischmann Vilmos, Vigdorovits József. 28 1880-ban Nyíregyházán, a Tóra ünnepén Haas Mór, az ottani hitközség elnöke a hirdetéseket magyar nyelven olvasta fel, ami ellen két hittárs tiltakozott. Ez Szatmárnémetiben nem lehetett, mert Mandelbaum főrabbi nemigen beszélt magyarul, csak németül, mint azt az egyik hírlapíró panaszolta. 1880. január első napjaiban ismét Steinberger Ábrahám lett az elnök, miként arról a Szamos című újság 1880. 4/2. száma beszámolt. A reform első jelei Nagykárolyban mutatkoztak. 1881. január elsején hetven család kilépett az ortodox hitközségből. Döntésüket azzal indokolták, hogy a kor szellemét és a helyi sajátosságokat figyelembe nem vevőkkel szemben új magyar nyelvű szertartás bevezetésével jobban elfogadhatókká válnak a többi felekezet számára. Az engedékenység jele, hogy 1881 júniusában Mandelbaum főrabbi a névmagyarosításhoz szükséges anyakönyvi kivonatokat a törvény által előírt bélyegek beszolgáltatása mellett díjtalanul adta ki. 1884. június 2-án alakult meg a Szabadelvű Párt. Az ötvenkét alapító között kilenc volt zsidó: Beer Simon, Benedikt Leopold, dr. Csányi Jakab, dr. Fekete Samu, Fried Adolf, Korányi János, Markovits Mór, Rozenfeld Hermann, Weisz Gáspár. 1897-től egyre több zsidó vállal közhivatali munkát. 1890-ben a keresztények és zsidók jó együttéléséről szól az alábbi hír: „Az izraelita farsang alkalmából Szatmáron a Vigadó nagytermében 1890. március 6-án, azaz csütörtökön álarcos táncvigalom rendeztetik, amelyre a nagyérdemű közönséget meghívja Kálmán Sámuel. " 29 1893. március 25-én a Szatmár című társadalmi és szépirodalmi hetilap hosszabb cikkben tér ki az antiszemitizmusra mint európai jelenségre, melyet ,, ...jámbor 2 ° Ferenczy János: A tekintélyes közgyűlésről. Szabadsajtó, 1 898 29 Szatmár, 1890. szept. 27. XVI. év. 39. sz.
