Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 3. A zsidók a szabadságharcban

Béla szombathelyi majd, nyíregyházi főrabbi A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók című könyvéből név szerint is megismerhetjük a szabadságharcban részt vett honvédtisztek névsorát. Sajnos, csak azokat, akik az 1890-es Honvéd-névkönyv összeállításakor még éltek. Szatmárnémetiből egyetlen honvédtiszt név sem szerepel. Aradról kilencen, Nagyváradról öten, Miskolcról ketten, Pest-Budáról harminckilencen, Temesvárról öten, Máramarosszigetről Steinberger Kőhalmi Antal fő-' hadnagy személyében egy zsidó főtiszt. A hadnagyok sorában az alábbi nagykárolyi zsidók vannak: Fogel Adolf, Engel Adolf, Schwartz Sámuel. Az őrmesterek sorában találni az erdődi Klein Samu földbirtokost, Sichermann Ignácot Nyírbátorból. Egyetlen tizedes a mátészalkai Feldmann Mátyás kereskedő. A közhonvédek sorában a következők szerepelnek: Deutsch Farkas, Müller Ede, Stenger Mór (Mátészalka), Kaufmann Albert (Nagykároly), Schwartz Simon (Bikszád), Markovits Gáspár (Daróc?), Ungár Farkas (Piricse), Stern Izrael (Aranyosmeggyes). A szabadságharc után büntetésből az osztrák hadseregbe besorozott Szatmár megyei zsidó honvédek: Ábrahám Áron 1822 (Kántorjánosi), Berkovits Izrael 1829 (Vetés), Bronstein Heinrich 1831, Deutsch Márton 1830 (Nagykároly), Fischbein Ferenc 1829 (Daróc?), Fülep Mátyás 1819 (Mátészalka), Gross Ferenc 1821 (Kányaháza), Joels József 1821 (Nagykároly), Klein Albert 1824 (Daróc?), Knik János 1827, Kohn Ferenc 1828, Krüh János 1826, Kuthy Ignác 1828 (Nagykároly), Orbach József 1823 (Erdengeleg), Stern Bemáth 1824 (Mátészalka), Grünbaum Károly 1829 (Hodász), Meisels Simon 1812 (Csengersima). Mindezek alapján látni, hogy Nagykároly volt a központ. Nem véletlen, hogy a nagykárolyi lovas nemzetőrség zászlótartója zsidó volt. Ugyancsak Nagykárolyban történt, hogy „ 1848. október 29-én a hitközség tagjai, szegények és gazdagok, kivétel nélkül kijelentik, hogy személyesen óhajtanak részt venni a szerveződő polgárőrségben, és közfelkiáltással Grosz Jakabot és Sternberg Izraelt korlátlan hatalmú parancsnokká választják. "

26 Dancu Pál gyűjtéséből az is kiderül, hogy a Szatmár megyei falvakból is jelentkeztek nemzetőrségbe zsidók: Tyúkodról Klein Farkas 33 éves haszonbérlő, Csengerből Borgida Farkas 36 éves boltos, Bauer Dávid 35 éves orvos, Berger Tóbiás 36 éves boltos, Bórek Mózes 22 éves kereskedő, Jónás Jákob 40 éves boltos, Kaufman Sámuel 40 éves kereskedő, Orvith Berti 26 éves boltos, Weinberger Farkas 25 éves boltos, Bermann Ábrahám 40 éves földműves, Ököritóról Weisz Ábrahám 27 éves haszonbérlő, Tunyogról Róth Bernát 38 éves földműves, Adorjánból Medlovics Ájzik 40 éves haszonbérlő, Sárközújlakról Josef Salamon 21 éves haszonbérlő, Noeh Juda 20 éves haszonbérlő, Nagy Ájzik 40 éves haszonbérlő, Jákob Zakariás 23 éves haszonbérlő, Patóházából Jeremiás Bernát 25 éves haszonbérlő, Dávid Mihály 30 éves haszonbérlő, Nuti Hersli 28 éves haszonbérlő, Batizról Mózer Gidáli 40 éves haszonbérlő, Aranyosmeggyesről Markovits Ábrahám 28 éves haszonbérlő, Nuszle Mózes 26 éves haszonbérlő. Kolozsvári Állami Levéltár. Dancu Pál kutatása nyomán, aki ma a Szatmári Zsidó hitközség elnöke.