Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 2. Az emancipáció rögös útján - A jogegyenlőség, az asszimiláció

asszimilációt (a kitéréseket) is lassította, illetve gátolta, ezáltal hozzájárult a zsidóság számbeli gyarapodásához. A Magyarországon maradó településeken az I. világháború után tovább növekedett a magyar etnikumú zsidók száma. Ezt a tendenciát zavarták meg az 1930-as évek végétől az ismert s a törvényhozásban is érvényre jutó belpolitikai folyamatok, amelyek az 1941-es népszámlálásban is kifejeződtek: nemcsak a jiddist, illetve a hébert vették fel az anyanyelvek közé, hanem a származásra is rákérdeztek. Ennek alapján 1941-ben Szatmárnémetiben 1229 fő (9,5 százalék) vallja magát jiddis, 1019 fő (7,9 százalék) héber anyanyelvűnek. A zsidóság nyelvismerete kedvező, mert mindig ők beszéltek anyanyelvükön kívül több idegen nyelven. A másik típusú asszimilációra, a felekezetire (vallásira) mutatnak rá az áttérések, a vegyes házasságok, esetleg a névmagyarosítások. Ezekről azért kell szólni, mert a létszám jelentős, különösen akkor, ha a leszármazottak sorsát is figyelemmel tudnánk kísérni. 1896-1905 között ezekre csak átlagokból következtethetünk, ugyanis az áttéréseket a Statisztikai Hivatal csak 1896-tól követte. 1896-1905 között 3994-en tértek át keresztény vallásra, 151-en váltak felekezeten kívülivé. Ezzel szemben 900-an vették fel a zsidó vallást. A következő tíz évben az áttértek száma 4910, a kitérteké 283, míg 1165-en vették fel a zsidó vallást. A következő tíz évben az áttértek száma 4910, a kitérteké 283, míg 1165-en vették fel a zsidó vallást. 1920-1930 között az új országterületen 5315 fő tér ki s 2718-an választják a zsidó vallást, s csak az 1930-as években az I. zsidótörvény után nőtt meg s vált számottevővé az áttérések száma (elsősorban katolikus hitre). 1938-ig 6780 fő tért ki, majd 1941-ig - a visszacsatolt területekkel együtt - 20 387 fő. Ezt a tendenciát erősíti a vegyes házasságok számának alakulása. Az 1880-as és az 1900-as évek első felében jelentéktelen a vegyes házasságok száma (a polgári házasságkötés kötelezővé tétele előtt, illetve az anyakönyvvezetés rendezetlensége miatt ezt nem is lehet pontosan meghatározni) 1879-ben, mióta a házasságokban az izraelitákat feltüntették, de 1887ben egyetlen vegyes házasságot nem kötöttek, amelyet törvényesen elismertek volna. 1895-ben és 1896-ban is csupán 270-et, illetve 533-at, melynek többsége olyan házasságot jelent, amelyek korábban is fennálltak, s a polgári házasság bevezetése után nyertek törvényes megerősítést. 1897-ben 354, 1898-ban 339 vegyes házasságot kötöttek. Szatmárnémetiben az 1890-es évek elején egyetlen vegyes házasságot nem kötöttek, 1897-ben is csupán egy zsidó lépett más felekezetűvel házasságra. 1896-1900 között létesített 318 zsidó házasság közül 6 volt vegyes házasság. Minden esetben izraelita menyasszony ment férjhez más felekezetű vőlegényhez. A vegyes házasságok számának növekedése az 1900-as évek elején kezdődött. 1901-1910 között Szatmárnémetiben 6 vegyes házasságot jegyeztek be, aminek oka az egyre erősebb ortodox hatás. A zsidóság névmagyarosítása külön tanulmányt érdemelne.