Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 2. Az emancipáció rögös útján - A letelepedés Szatmárban

A zsidók számára a XVIII. század legfontosabb vívmánya a városban való letelepedés volt. Addig a zsidóság 60 százaléka falvakban lakott. Az 1807. évi törvénycikk a következőket rendeli el: „ ... az 1741. 63. cikkely 2.-ban foglalt biztosítás épségben hagyásával, a királyi felség és a haza iránti hűs égők és szeretetökhöz képest, 12 000 újoncot a magyar ezredhez oly föltétellel ajánlanak meg a karok és rendek: 1. Hogy azok nem fokozatosan, hanem egy és ugyanazon, lehetőleg legrövidebb, mégpedig téli időben állíttassanak ki, s közéjük zsidókat is lehessen fölvenni és elfogadni. " Az 1808. évi VI. törvénycikk szerint: ,,... Hogy a zsidókra is azon község népességének arányában, melynek részét teszik, vesse ki az illető törvényhatóság a jutalékot és a zsidó községek által a saját tagjaik közül előállított egyéneket az újoncok fölajánlott számába el kell fogadni... " Hasonlóan rendelkezik az 1830. évi 7. tc. A zsidó katonaállítási kötelezettséget még részletesebben szabályozza az 1840. évi II. tc. Az 1839-1840-ben lefolytatott törvénykezési ciklusban nagyjelentőségű törvényeket alkotnak, mint a hitel- és váltótörvényt. Bernstein Béla segítségével bepillanthatunk a korabeli törvényalkotás menetébe. „ 1839. szeptember 15-iki köriratával felhívja a pesti hitközség a hazai összes hitközségeit, hogy küldjenek minden megyéből két megbízottat, akik ezután helyzetük javítására nézve tanácskoznak. Ezen gyülekezet ez év novemberének 3-5. és 6. napján tartotta Pesten üléseit... 12 képviselőt választott ki, kik kizárólag az 1839-1840-iki országgyűlés tartalmára nyert felhatalmazással eljárjanak a zsidók ügyében... A következő években megújítva mint a Magyarország és a hozzá kapcsolódó Részekbeli (Partium) izraeliták képviselete működött 1848-ban... Azután 1840. január 15-iki ülésükben elhatározták, hogy kérvényt adnak be az országgyűléshez helyzetük megjavítása érdekében. A kérvényt meg is szerkesztették Schwab Löw pesti rabbi által. Es a zsidók ezúttal valóban nem csalatkoztak. " Az 1840. évi XV. tc. az ún. váltótörvény, figyelembe veszi az ünnepeket: „ ...A keresztények a keresztény ünnep- és vasárnapokon, az izraeliták pedig szombaton és a következő szakaszban foglalt ünnepeiken a váltót bemutatni, sem pedig az elfogadás iránt nyilatkozni nem tartoznak... " A város kapuit II. József engedélye, majd az 1840. XXIX. tc. nyitotta meg a zsidók előtt, kivéve a bányavárosokat. Már az 1810/11. évi országgyűlésen felvetődött, hogy a zsidók kapjanak állandó letelepedési engedélyt, sőt, hatévi adómentességet is, ha szándékukban van gyárat alapítani vagy ipart űzni, földet művelni. A javaslatból azonban nem született törvény. Az 1840. évi rendelkezései ellenben nemcsak hogy megengedték a szabad lakhatást, de lehetővé tették azt is, hogy a városokban letelepedő zsidók „a fennálló feltételek mellett" gyárakat alapítsanak, s hogy a zsidó fiatalok mesterséget sajátítsanak el. Az egyéb, részben még II. Józseftől örökölt előírások is a polgári életvitelbe beilleszkedést szolgálták: mint minden polgár, a zsidók is kötelesek állandó családi nevet használni, kötelesek az újszülötteket anyakönyveztetni - az anyakönyveket a rabbi vezette -, az okleveleket, szerződéseket kötelesek az illető országrészben használatos nyelven kiállítani. A városokban most már zsidók is szerezhettek ingatlan tulajdont. 2 5