Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 2. Az emancipáció rögös útján - A letelepedés Szatmárban
a zsidóktól. A türelmi adó 1735/39., 1743/45. évi összeírásainál Szatmár vármegye nem küldött jelentést, 1732ben, 1741-ben és 1742-ben nem is fizettek. 1746-ban 1038, 1760-ban 1125, 1767-ben 3081 forintot róttak le. A zsidóság egyéb adóterhei miatt képtelen volt a reája kirótt türelmi adót fizetni. Haladékot kértek, lakhelyet változtattak, menekültek. Országosan nézve az 1749-ben kivetett 20 000 forintból két évtized alatt, 1768-ra már összesen 48 313 forint összegű hátralék halmozódott fel. 1828-ban a hátralék elérte a 2,3 millió forint összeget. A zsidók kérték az adók és a hátralékok összegének eltörlését, mert képtelenek voltak ezeknek eleget tenni. Végül 1846-ban V. Ferdinánd király és a magyarországi zsidóság képviselői megállapodtak abban, hogy a türelmi adó eltörlése fejében a zsidók tizenegy év leforgása alatt összesen 1 200 000 forintot megfizetnek. 1849-ben azonban, a magyar szabadságharc leverése után, az eredeti teljes összeget vetették ki hadisarcként a magyarországi zsidóságra, ebből később iskolaalap lett. A letelepedés Szatmárban „Magyarországon kívül nincs más hazánk az egész világon" - érvel 54 vármegye zsidó hitközségeinek vezetősége 1790-ben. 1793-ban Markovits Mátyás gazdag batizi zsidónak háza volt Szatmárnémetiben és a határban sok földje, mégsem költözhetett be a városba. Házát 1802-ben kórháznak lefoglalják. 12 1787-ből származó kimutatás szerint Szatmár megyében 2573 zsidó élt, míg 1825-ben 7305, 1869-ben 18 109 személy. 1798-ban hiába akar letelepedni Jakab Ábrahám gyertyamártó, nem engedik, bár olcsó gyertyára szüksége lenne a városnak. 1804-1826 között Kölcsey Ferenc szerint Szatmár megyében 2290-ről 2872-re nőtt a zsidó férfiak száma, tehát 22 év alatt 582 fővel. A nőket is hozzáadva 1164 lélekkel szaporodott. Ez csak bevándorlással valósulhatott meg. A XIX. század első részében Szatmár megyében a Teleki, Károlyi, Eördögh, Ibrányi, Mándy, Wesselényi, Korniss, Vécsey nemesi családok birtokain nyertek védelmet és telepedtek le az askenázi zsidók. 13 Jenéi György: Egy szatmári cívis emlékiratai. Otthonom Szatmár megye, 1999. Szent-Györgyi Albert Társaság A lengyel és német területen lévő szórványzsidóság jelzője, megkülönböztetésül a spanyol, portugál területen élő szefárd szórvánnyal szemben. Ezüst gyűjtőpersely 1823-ból 2ú