Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 1. A honfoglalás, az Árpád-házi királyok kora
adásvételi ügyleteket oklevéllel kellett ellátni, melyeket mindkét fél tanúi is aláírtak. A cselédtartással kapcsolatban a következőket írja: „... keresztény cselédet akármicsoda nyelvű vagy nemzetű legyen, venni vagy eladni, vagy magánál szolgálatban tartani senki a zsidók közül ne merje ezen túl... " Németi nevéből arra is lehet következtetni dr. Bura László szerint, hogy a területen német birtokosok élhettek. Azt is meg kell említeni, hogy a különböző hely- és földrajzi elnevezésekben olvasható a zsidó szó - sidó, Zsiday -, amely zsidó tulajdonosra vagy zsidó lakosságra utal. II. András (1176-1235) alatt nagy volt a zsidóság befolyása az ország gazdasági életére. Ebben szerepe lehetett annak, hogy László és Kálmán a deklarált tiltásokat a gyakorlatban lazán kezelte. Ennek ellensúlyozására II. András az Aranybulla 24. cikkelyében kimondja: kamaragrófok, pénzverőtisztek, só- és adótisztek zsidók és izmaeliták nem lehetnek. 1233. augusztus 12-én II. Endre a beregi erdőben tett esküjében megígérte, hogy a zsidókat megkülönböztető jel viselésére fogja kötelezni. „Ennek ellenére 1232-ben II. Endre egyik oklevele Teka grófot említi, akinek apja már Imre, illetve III. Béla uralkodása alatt földbirtokot szerzett. A szintén zsidó Henuk, volt kamaraispán nagy földterület ura volt és bírta a király bizalmát. Valószínű, hogy az uralkodó másik kamaragrófja, Sámuel, szintén zsidó volt" — írja Erényi Tibor. 7 IV. Béla egyenjogúvá teszi az országában élő keresztényeket és a zsidókat. 1239ben engedélyt kért és kapott a pápától, hogy a királyi jövedelmeket zsidóknak adhassa bérbe. Mi több, 1251-ben kiváltságokat adott a zsidóknak, ami azt jelentette, hogy a király közvetlen védelmét élvezték. A tatárjárás (1242) után, mivel elégedett volt a zsidóknak a háborúban mutatott viselkedésével, sok zsidó családot telepített Magyarország területére. Ebben az időben a zsidók ismét szabadon tevékenykedhettek Szatmáron, Németiben a kereskedelemben, kézműiparban, sókereskedelemben. Sajnos, ezen időkről írásbeli dokumentumok nincsenek. Az Árpád-házi királyok idejében - néhány esettől eltekintve - a zsidóság békében élhetett. Gazdaságilag megerősödött, állami állásokra tett szert, nagy szerepet töltött be a kereskedelem kialakításában. „Az országban meghonosodott zsidóság nagyfából beleolvadt a magyarság életformáiba..., sem ütközőpontot, sem külön réteget nem felentett a magyar államéletben... A nagyrészt földmíveléssel és őstermeléssel foglalkozó magyarság a kereskedő és pénzgazdálkodó zsidóban nem versenytársát, hanem segítőjét látta, s ennek megfelelően is bánt vele" - írja Szabolcsi Bence. Az 1279-ben (IV. Kun László) Budán tartott zsinaton antiszemita döntés születik: nyilvános helyeken minden zsidó bal mellén vörös posztóból kör alakú jelet viseljen. A keresztényeknek pedig megtiltják, hogy olyan zsidóval kereskedjenek, aki nem viseli a megkülönböztető jelet. Zsidókkal tilos volt családi, baráti viszonyba kerülni, ugyanabban a házban lakni. Közhivatalt nem tölthettek be. A rendelet hatására Budán kialakult az első gettó, ahol kerítéssel és falakkal különítették el a zsidókat. Erényi Tibor: A zsidók története Magyarországon. Útmutató, Bp.
