Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 5. Csenger

Nagybánya 1944. október 17-én szabadult fel. A bűnösöket a Népbíróság halálra vagy életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Reviczky Imre ezredest, a munkaszolgálatosok megmentőjét 1946-ban leszerelték, 1952-ben nyugdíját is megvonták. A Jad Vasem halála után kilenc évvel - 1962-ben - ismerte el Igaz Kereszténynek. 1979-ben Cfát városban (Izrael) utcát neveztek el róla. A visszatértek kitakarították a zsinagógát. Mordecháj Singer textilkereskedő ingyen kóser kosztot s hozományt adott a férjhez menni szándékozó leányoknak. 1947-ben a Nagybányán lévő 950 fős zsidóság vallási vezetője Chaim Alter Paneth rabbi volt, akit Isachar Dov Dachner követett. Sakter nem volt, így Mordecháj Singer kitanulta a mesterséget és 1963-ig gyakorolta. Akkor családjával Belgiumba Antwerpen - költözött. Ezt követően a kóser étkezdét a Joint (a szegény közösségeket segítő amerikai zsidó szervezet) támogatta. A deportálásból visszatért Wohl Katalin színművész 1953-1956 között a nagybányai társulat tagja lett, majd Szatmáron és Kolozsvárott játszott. A folyamatos kivándorlások miatt 1973-ban már csak száz zsidó élt Nagybányán. Az 1922-es népszámlálás adatai szerint 148 363 nagybányai lakosból 91 vallotta magát zsidó nemzetiségűnek, 1090 izraelita vallásúnak, 18 jiddis anyanyelvűnek. A 2002. évi népszámláláskor 57 zsidó nemzetiségű, 55 izraelita vallású, 8 jiddis anyanyelvű. Az egykor nagyhírű zsidó közösség létszáma azóta is évről évre fogy. A szefárd zsinagóga 5. Csenger A településen már az 1700-as évek elején éltek zsidók, a temető legrégebbi sírkövén 1770-es felirat olvasható. Lehettek korábbiak is, de csak ez maradt. A várostól ezt megelőzően kaphatták meg a jogot temető létesítésére. Az első katonai felmérésnél (1783-85) Csengéméi megjegyzik: Templom és zsinagóga kisebb épületekkel, " ami arra utal, hogy nem kis hitközségről volt már szó akkor sem. A zsinagógát jelentős szilárd épületként írták le, annak ellenére, hogy felekezetre nem tért ki a felmérés. A közösség alapszabályát 1765-ben készítette Chájem Strajse ortodox rabbi, aki Nagykárolyban van eltemetve. Megalakulását az is segítette, hogy a közelben lévő Szatmárnémeti a zsidók letelepedését nem engedélyezte.