Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka

a birtokukba, hanem a 100 holdon felüli birtokok jelentős hányada is. 1883-ban tíz 100 holdon felüli birtokból ötöt mondhat magának zsidó polgár (Schwartz Mór, Schwartz Jakab, Weisz Bernát, Grün Kain, Weisz Ármin). 1875-ben hét 100 holdon felüli gazdaságból ötnek zsidó a tulajdonosa, 1925-ben három 100 holdon felüli birtokos tulajdonosa és kettőnek bérlője zsidó. 1935-ben megjelölt tizenöt 100 holdon felüli birtokkal rendelkező tulajdonos közül három zsidó, négyet pedig zsidó bérel. Nemcsak a gazdasági életben, a közélet irányításában is egyre nagyobb a szerepük, bár főbíró, főjegyző, községi és járási hivatalnok a polgári korszakban nem kerül ki közülük. Ok viszont bankárok, bankrészvényesek s banktisztviselők. Övék a szatócsüzletek többsége, s ők építik Mátészalka speciális cikkek forgalmazására berendezkedő üzlethálózatát. Ök építik, építtetik az első emeletes házakat s építenek bérbe adható lakásokat. Jómódú zsidó polgári ház a XIX-XX. század fordulóján A zsidó polgárság mindezek ellenére nem tudta értékrendjét átadni Mátészalka társadalmának. Ez vallási zártságával, szokásban, viselkedésben, öltözködésben, étkezésben megnyilvánuló különösségével magyarázható. A zárt zsidó közösségek az emancipáció, majd az 1895-ben megvalósuló vallási recepciós törvény ellenére is