Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka
csak lassan, vontatottan oldódtak, s mivel távol voltak Budapesttől, nehezen adták fel ortodoxi águkat. Egyfajta idegenség és népi antiszemitizmus lengte ezt körül, de természetesen türelem s egyfajta enyhe társadalmi irigység is. Márton Béla kimutatása szerint 1900-ban 5405 lakosból 1008 zsidó vallású. Legtöbben a Zöldfa utca és a temető környékén éltek. Az I. világháború előtti házakat vállaji sváb kőművesek és ácsok építették. Az alaphoz használt terméskő Nagybánya környékéről származott. Ugyanilyen mészkőből vannak a zsidótemetőben a legrégebbi sírkövek is. A tégla és cserép Nagykárolyból, a tetőszerkezet faanyagai Schreiber Bertalan fakereskedőtől származtak, aki a Kárpátalján vásárolt fát a vásárosnaményi Tisza-hídnál lévő fűrészüzemig úsztatta. A település fejlődését elősegítette az 1887-ben megépített Nyíregyháza-Mátészalka vasútvonal, amelyet a MÁV később első osztályú pályává épített ki. Mátészalka vasúti csomóponttá válik, mivel állomásáról öt irányba - Nyíregyháza, Vásárosnamény-Csap, Ágerdőmajor-Nagykároly, Csenger-Szatmárnémeti, FehérgyarmatZajta - ágazott vasútvonal. A vasút vonzotta a környéken létesült mezőgazdasági és ipari üzemeket. A nagy mozgás Trianon sajátos következményeként, a román megszálló csapatok hátrálása után - 1920. III. 20. - következett be. 50 Megindult a beáramlás a csonka megye ideiglenes székhelyére. Annak az 1400 menekültnek a sorsa, társadalmi helyzete, beilleszkedése, illetve perifériára sodródásuk, akik 1920 után költöztek Mátészalkára, menekülve a Romániához csatolt területekről, külön tanulmányt igényelne. A szálkai zsidó kereskedők és iparosok intenzív társadalmi és kulturális életet éltek. 1925-ben megépült az Iparos Székház. Bár az Iparoskör jóval előbb - 1902-ben - alakult. Alapítói között egyaránt voltak zsidók és nem zsidók. Sőt elnöki tisztet is betöltött - Szálkai Sándor, Iczig Vilmos - zsidó. 51 Csomár Zoltán tanulmánya nyújt bővebb segítséget a zsidó kereskedőkről. Mátészalka tejet, tejterméket, baromfit a közvetlen szomszédos falvakból szerzett be: Nyírmeggyes, Opályi, Kocsord. Gyümölcsöt - főleg dinnyét - Jármi, Papos, diót, szilvát Szamosszeg, Panyola, Tunyog adott. A nagydobosi kék sütőtök a mátészalkai piacon vált keresetté. Kukoricát, káposztát Nagyecsed szállított. A zöldségféléket a konyhakertészetéről híres Kocsordról hoztak. A szállítás kezdetben az utak állapota miatt nem volt veszélytelen. 1862-ből való hírlapi tudósítást idézünk: „Folyó hó 11-én egy mátészalkai izraelita a szatmári vásárra indult s este 8 óra tájon Vetés helység közelében a szekéren elaludt. Kocsisa, ki még csak két hét óta volt szolgalatjában, azt fejszével agyonütötte s 35 frt összeget a zsidó zsebéből kivett, aztán a földre húzta, még több vágások által egészen kivégezte, s végre egy felszántott homokos szcmtóföldön behantolta. A gyilkos felült a babbal terhelt szekérre s behajtott 50 Az 1919. április 22-én este 20 órától 1920. március 20-áig lepergett szűk egy esztendő - a román megszállás krónikája - napjainkig ismeretlen. 51 Képviselő-testületi jegyzökönyvek, 1917-1923, 1924-1925, 1926, 1928, 1931, 1932, 1934, 1935, 1936, 1937, 1938, 1939. Sz. Sz. M. L. 26/1920
