Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

szállásául szolgáló szobák látszanak némi kényelemmel berendezetteknek. A nagy tanácstermet célszerűtlen akusztikája miatt csak 1845-ben rendezték be gyűlésteremnek, akkor készült a karzat is. A megyeháza XVIII. századi berendezéséből csak a levéltár őrzésére szolgáló ládákból és szekrényekből maradt meg napjainkig néhány darab. Az iratok őrzésére szolgáló puhafa-szekrényeket Schemberger tervezte. A polcokkal ellátott és egymásra rakható ládák két oldalára erős vaskarikák voltak csavarozva, hogy veszély esetén az ezeken átdugott farudakkal négy-nyolc ember iratokkal együtt vállon kihordhassa őket.

147 A megyeháza díszítésére 1784 táján Wrabetz Ferenc festővel elkészíttették a hét honfoglaló vezér nagyméretű olajképét is. Ezek, sok viszontagságot átvészelt állapotban, ma a Jósa András Múzeum gyűjteményében találhatók.

148 A megye székhelyét 1876-ban áthelyezték Nyíregyházára, s a felszabadult megyeházát miután egy ideig különböző célokra használták - végül kórháznak alakították át. Most is e célra használják.

149 Amikor Nyíregyháza 1824-ben megváltotta magát a földesúri terhek alól, és ezt a tényt az 1837-ben kelt királyi privilégium is elismerte, a korábban már említett építési szabályzat mellett napirendre került a városháza építése is. Mégis: ez eléggé váratott magára. A város központja már a megtelepedés után a piactérnek használt mai Kossuth tér volt. Itt már állott 1761-ben, a mai Korona-szálló helyén az első községháza. Az 1772-ben és 1773-ban épített városháza helyét is ismerjük, de ezek idővel nyom nélkül eltűntek. A mai városháza - a harmadik - homlokzati, földszintes része 1842-ben épült, de az emeletes részével és a két oldalszárnnyal bővülve (1872-ben, 1892-ben és 1912-ben) később kapta mai alakját. Inkább irodalmi, mint építéstörténeti vonatkozása miatt kell megemlítenünk a Nyíregyháza északi oldalán az erdőben levő Sóstó-fürdő kiépítését. Ez már 1805-ben megkezdődött, amikor a város az erdő tulajdonjogát megszerezte. A sziksós vizű, gyógyhatású tó mellé 1825-ben fürdőházat, vendégfogadót és kocsiállást építettek, majd 1839-ben a ma is álló „Svájci lak" felépítése után nyaralók létesítésére magányosoknak is osztottak itt telkeket, amelyekre előzetesen jóváhagyott tervek szerint cseréppel fedett nyári lakokat lehetett építeni. A 147 A levéltár berendezését Nicolaus Tiller asztalos és Antonius Tillmann festő 300 forintért készítette 1783-84-ben: Uo. Prot. 26. Fol. 413. 1784.; A berendezés néhány darabja a nyírbátori Báthori István Múzeumban van.; A tanácsterem átrendezése: SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 49. 206., 297., 2142. sz. 148 A festőről fellelhető adatokat közölte: KOROKNAY, 1965. 65., 69-73.; A képek ára, nyugtája: SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 413. No. 15.; A hét kép - ezek közül kettő más keze munkájának látszik - ma a Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található. 149 A kallói megyeháza történetét megírta: KOROKNAY GY. (kéziratban).; Állapota a múlt század közepén: PESTI NAPLÓ, 1860. 216. sz. és 1864. 190. sz.