Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
kettő-kettő, mert a mestergerenda középvonalát elfalazták. A kémény hátsó boltozata is el volt falazva, s a fal mögött egy keskeny közlekedő folyosón lehetett az épület elején és végén levő hátsó két szobába átjárni. A lakószobák fűtését a kémény alól nyíló és a füstöt a szabadkéménybe vezető sár- és téglakemencével vagy ugyaninnen fűthető cserépkályhákkal oldották meg. Egy-egy kályha vagy kemence a két egymás mellett levő lakószobát is fűthette. 141 A XIX. század első felének kibontakozó uradalmi gazdálkodása és a gabonakonjunktúra következtében néhány, hosszabb-rövidebb ideig állandóan itt lakó nagyobb birtokú nemes már nagyobb méretű kastélyt is építhetett. Ezek a kor uralkodó építészeti stílusának, a neoklasszicizmusnak a jegyeit viselik, és ez a stílus annyira közkedvelt lett, hogy egy fél évszázadig a kisebb nemesi lakóházak legalább külsőleg ezeket igyekeztek utánozni. E stílus néhány külső jegye (tornácoszlopok, homlokzati vízvetők, ablakszemöldökök) még a jobbmódú parasztházakon is megjelent a múlt század második felében. A korszak magánépítkezéseinek még látható tanúi a tiszavasvári Dessewfïy-, a baktalórántházi Bekk-, majd Dégenfeld-, a tuzséri Forgách- és a berkeszi Vay-kastélyok. Ma köztulajdonban lévén (szociális és kultúrintézményekként) - megóvásuk általában biztosítottnak látszik. Tervezőjük, sőt építőmesterük nem e tájra való. Szabolcsban inkább a Tokajban levő kincstári ácstelep mesterei építhettek - ha volt megbízatásuk. Szatmárban némileg jobb a helyzet, mert Szatmárnémetiben és Nagybányán céhbeli építőmesterek éltek. Egyes esetekben a XVIII. század végén a köz- és magánépíttetők a debreceni kőmüvescéh tagjainak is adtak megbízást. A helytartótanács 1780-ban összeíratta a Szabolcs megyében tevékenykedő kőműves- és ácsmestereket abból a célból, hogy rávegye őket inasok betanítására és legények alkalmazására. A megye négy járásában összesen 11 kőműves- és 9 ácsmestert találtak, az előbbiek 5, az utóbbiak 7 inast tartottak. A Nagy kallóban dolgozó Giuseppe Április is csak egyetlen inast tartott, holott ő nemcsak a megyének és az egyháznak dolgozott, magánépíttetői is akadtak. Mellette nagyobb munkára csak a Nyíregyházán élő Kriechbaum Ignác kőműves vállalkozott, neki két inasa volt. Mellettük Nyíregyházán van még két kőműves és két ács, Kallóban pedig három kőműves és egy ács. A többi falusi kerékgyártó és szekérfaragó, akik mellékesen ácsmunkát is vállalnak. 142 Az építőipar ilyen csekély mértéke érthető. A XVIII. században a paraszti építkezés hagyományos anyagból (fa, sár, fonás, nád, zsúp, szalma) és ugyancsak hagyományos módon (kaláka munka) paraszti barkácsolók kezemunkájával történt. Amint láttuk, még a jobb módú nemesek is így építkeztek. Nagyobb középületet csupán egyet emeltek, a nagykállói megyeházát; az egyházi építőtevékenységnek legnagyobb méretű emléke a nyíregyházi evangélikus templom és a 141 NYÁRÁDY, 1935. 46-59. 142 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 18. No. 878. 1780.
