Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Ettől az időtől kezdve a jobbágyterhek és a jobbágyság társadalmi kategóriái állandósultak, de a telkes jobbágyok nagyjából állandó aránya mellett a zselléreké, a birtoktalanoké lényegesen megnőtt. Az urbárium bevezetésével 1848-ig a jobbágyok kezén levő földmennyiség nem változott, sőt ez lett a jobbágyfelszabadítás által a parasztbirtok is. A jobbágyok ugyan a telki állománynál mindig több földet használtak, amíg a földesurak majorsági gazdálkodása nagyobb mértékben ki nem bontakozott. A falvak határát a XVIIL század folyamán, kevés kivételtől eltekintve, a földesurak és a jobbágyok osztatlanul használták, csupán az erdőt tették a falu elől tilalomba. A nyilas osztás (kaszálórét és helyenként a szántóföld) megfelelő időközönként arányos újraosztása a XVIII. században még eléggé általános. Ennek következtében a jobbágyok telki járandósága és a földesúri kúria szántóföldi illetősége a határ öt-hat fordulójában egymás mellett feküdt. A földesúr majorsági földjeinek az úrbéres földektől való területi elkülönítése nagyobb arányokban csak a XIX. század második harmadában kezdődött meg. Inkább csak a szántóföldeket különítették el, a legelő és a rét továbbra is közös használatban maradt, sőt a szántóföld ugarfordulóját is osztatlanul használták legelőnek. 130 E tájon a XVIII. században a jobbágyi és a földesúri gazdálkodás súlya inkább az állattartáson, mint a szántóföldi gabonatermesztésen nyugodott. A peres iratok, a leltárak és Szabolcs megyének a század első harmadában keletkezett s 1784-87 között kiegészített kéziratos leírása egyaránt ezt bizonyítják. Az állatok kivételével a többi mezőgazdasági termeivénynek nemigen volt piaca, és a falusi árucsere valójában valóságos csereforgalmat jelentett. „ Vannak itt kiterjedt mezőségek, egyaránt alkalmasak különböző fajtájú növények termesztésére és legelőnek. A talaj fekete és kövér, ha a rossz időjárás kárt nem tesz benne, mindenféle vetemény bőséges termést hoz. A nádudvari járás talaja rossz, ott négy, ha az időjárás száraz - öt ökör kell a szántáshoz, de sokszor a leggondosabb munkával sem lehet a talajt a mag számára előkészíteni. A bátori járás homokos és terméketlen, de itt sok az erdő. A búzát nem termi meg, az árpának még kedvező, legjobban díszlik itt a rozs. A nádudvari járást a 130 A határbeli földeknek, a jobbágyi és földesúri parcelláknak vegyes fekvésére néhány jellemző adat: SZSZBML, IV. A. 1. Mada 1749. Fasc. 50. No. 226.; Sényő 1754. Fasc. 55. No. 707., IV. A. 9. 36. k.; Pátroha 1767. X. 122-123., Demecser 1767: „Nem tudja a tanú, hogy közönséges szokás szerint itt Demecserben eleitől fogva nyilazták a földeket és kaszálókat, hogy ha jó gazdák rossz nyilat vévén, visszavetették volna, sőt ellenben kiki a maga nyilával megelégedett, hanem akinek látták, hogy igen rossz nyila esett, közönséges akaratból jobbat adtak, mást adtak annak. Soha nem tudja a tanú, hogy a paraszt a lakosok által felosztott nyilasokat a t. földesurak közül is akármely elvette volna. " IV. A. 1. Fasc. 68. No. 40.; Dombrád 1767. Fasc. 68. No. 547.; Pap 1767. Fasc. 68. No. 709.; A földesúri magángulyákra, ménesekre, sertés- és juhnyájakra: BALOGH, 1959. 291-3 12.
