Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

kisebb-nagyobb, a szomszéd megyék joghatósága alá tartozó területi beékelődések. Nyírbátor telkeinek egy része, Encsencs, Mada fele, Őr majdnem teljesen Szatmárhoz tartozott; Tarpát már a XIX. század elején országgyűlési végzéssel cserélték ki Szatmár és Bereg megyék. Ennek azonban csak adózási szempontból volt jelentősége. 106 A megyék területi igazgatási beosztása a középkori és XVI—XVII. századi hagyományt továbbra is megtartotta. Mindhárom - a mai területhez tartozó - megye egyaránt négy-négy járásra oszlott, és ez a négy szolgabíróság változatlanul fennállott 1852-ig, míg a Bach-féle közigazgatási rendezés fel nem bontotta. Ezután már a közel 600 éves beosztás többé nem is állott helyre. A XVI-XVII. században kialakult hivatalszervezet a XVIII. század végén csupán sokasodott és differenciálódott, majd a XIX. század első felében ez a folyamat tovább folytatódott. E korszakban a megye nemes lakói egyetemét képviselő közgyűlés valóban a megye önkormányzati, igazságszolgáltatási és igazgatási testülete. Hatalmát és funkcióját a választott belső (központi) és külső (járási) tisztviselői révén gyakorolta. Az évenkénti tisztújításon ugyan megmaradt az államhatalom reprezentánsának, a főispánnak a kijelölési joga, de a főispán által kijelölt három személy közül a közgyűlés, illetve az egész megyei nemesség mégis csak választhatott.

107 A XIX. század első felében, a nemesi vármegye fennállásáig némileg már a szakszerűség érvényesült, mert a belbiztonság, az egészségügy, a vízszabályozás, az út- és középítés ellátására részben választott (csendbiztos), részben konvencionátus (megyei chyrurgus - orvos és bába, megyei architectus, geometramérnök) tisztviselőkkel szaporodott a megye tisztikara. Ez a XVIII. században meglehetősen kevés számú, mert a két alispánból, a négy szolgabíróból, a nótáriusból, a fiskálisból és a két perceptorból (adószedő) állott. A XIX. században mindkét megyében, Szabolcsban és Szatmárban egyaránt, a négy járást négynégy alszolgabírói járásra osztották, és a négy szolgabíró mellé mindenjárásba négy alszolgabírót és mindenikhez egy-egy esküdtet választottak.

108 Az egyházi szervezet a reformáció korában függetlenedett a közigazgatási határoktól, inkább a XVI. század közepén fennállott birtoklási viszonyokhoz igazodott, és ez a kálvinista egyházi vonatkozásban a XVIII. században is megmaradt. A katolikus egyházi szervezet a XVI. század végén lényegében véve 106 Lásd az adattári részben, a felsorolt helységnevek alatt.; BOROVSZKY, [1908.] 509.; ACSÁDY, 1896. 312-318., 368-374. 107 Szabolcs megye első tisztújítására a szatmári béke után: SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 18. Fol. 164. 1713.; Szatmár megyéé: uo. IV. A. 501. Prot. 13. Fol. 30. 1713. Jan. 2.; A megyei közgyűlés hatáskörére az előző században: EMBER, 1946. 322-328.; 528-530., 537-538.; DEGRÉ, 1971. 35., 52. 108 A XIX. században mind bonyolultabbá váló megyei igazgatási és igazságszolgáltatási szervezet hatáskörére és ügyintézésére megszűnésének utolsó szakaszában: SZSZBML, IV. A. 1. Közgy. jkv. 50. 504. sz.; 46. cs. 322. d. 1846.