Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

nem a vár alkalmazottai, hanem nyilván robotban dolgoztak a vár és az uradalom szükségére, egyébként cenzus fejében - ki-ki a maga kézmüvéböl - évente 18-50 dénár értékű készítményt (kesztyű, cipő, kapca, fejsze) adtak. Ezek a mesterek azonban lényegileg jobbágyok, alig többek, mint specializálódott foglalkozású parasztiparosok. Az urbárium is úgy rendelkezik felőlük, hogy dézsmaköteles terményeikből nem kell tizedet adniok. Igaz, hogy kilencedet és tizedet nem fizettek, de igásjószáguk volt, s szántás-vetéssel, aratással, csépléssel éppúgy tartoztak, mint a parasztjobbágyok. Még céhet sem alkottak, mert ennek ebben a korszakban semmi nyoma. Mezővárosi céhről csak Kisvárdáról hallunk, ahol Telegdy Pál és Zokoly Miklós földesurak utasítására Balázs kisvárdai bíró 1591-ben írásba foglalta és saját pecsétje alatt kiadta a lakatosok és egyéb mesterek szabályait. A szabályzat lényegében még a középkori felfogást tükrözi, azzal is megtetézve, hogy a céhen kívüli emberek sem a kisvárdai uradalomban, sem a város körül a mezővárosban gyakorolt mesterségeket ne merjék űzni; az ilyesféle művekkel a város piacán árusítás végett, a céhmester engedélye nélkül, elkobzás terhe alatt ne merjenek megjelenni. Matolcs fentebb említett jobbágyai különleges robotkötelessége (gyapjúfonás, szövés, kallózás) a háziipar és kézműipar összefonódása. A faluban - a mezővárosi jogállást a következő évszázadban nyerte el - 4 mészáros, 4 varga, l-l kovács, csizmadia és kallómester mellett 87 szűrszabó élt. Ezek még inkább kézműves parasztok, mint a nyírbátoriak, mert a jobbágyok általános robotkötelezettsége alól sincsenek mentesítve. Azonban ez nem jelentette azt, hogy az uradalom által le nem kötött idejükben a közvetlen környék szükségletére ne termeltek volna.

97 A részleges falupusztulás és az átmeneti elnéptelenedés a beregi és a szatmári részeken a középkorban kialakult településsűrüséget és -szerkezetet nem változtatta meg. A középkori falvak itt - hacsak természeti ok nem indokolta a helyváltoztatást - általában a régi helyükön maradtak. Hete, Gulács, Szamosszeg, Zajta, Csaholy, Rozsály, Nagy- és Kisvarsány az árvizek miatt más helyre települt át. A XVII. századi hódoltatás és a Rákóczi-szabadságharc hadbavonulásai elég sok falut pusztává tettek, de a lakosság a veszedelem elmúlta után visszatért lakóhelyére, felépítette elhagyott lakóházát és folytatta a félbehagyott munkát. A korszak egész ideje alatt a jobbágy szökések folyamatosan csökkentették a falu lakosságát. A nagybirtok, a csekély számú mezőváros, a hajdúvárosok, Erdély és a XVII. század utolsó harmadában még török hódoltság alatt levő terület 97 A nyírbátori és nagyecsedi mesterekre és mesterségekre: KÁROLYI, 1882-1897. IV. 282-288., 294-302., 332.; A kisvárdai céhprivilégium: SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 97. No. 69. 1679.; A nyírbátori mesterembereknek is volt Bethlen István által 1623-ban kiadott kiváltságlevele, de ez eddig még nem került elő.