Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

A korszak perei és hagyatéki leltárai - a szórványos adatok általánosítása nélkül - arról tanúskodnak, hogy a vagyon értékes ingóságokban (ékszer, fegyver, ruhaféle, étkészlet) akkumulálódott; a lakásberendezés és a mindennapi használati eszközök szerényebb értékűek voltak. A konyhaberendezés arra utal, hogy a nemesi udvarházban sok személy ellátásáról kellett rendszeresen gondoskodni (külön sütőház, cselédkonyha). A hagyatéki leltárak gyakran nagy összegű pénzt is említenek; a jobban őrizhető várakban (Kisvárda, Ibrány, Nagyecsed) a zavaros időkben sokan helyezték el ládába zárt ingó értékeiket. Ugyanilyen menedékhelyek voltak alkalmilag a templomok is. De sem itt, sem ott nem volt biztos az értékek megmaradása.

96 A mai megye területén valódi értelemben vett város nem volt. A mezővárosok száma a középkorhoz képest némileg szaporodott, mert néhány helyet (Keresztút, Nyírbogdány, Mada, Fehérgyarmat) oppidum néven említenek, de ezenkívül sokkal többet nem is tudunk szerepükről. Az oppidum elnevezést ez időben olyan helyekre is alkalmazták, ahol oklevél vagy gyakorlat alapján rendszeres vásárokat tartottak, de olyan helyekre is, amelyek lakói a jobbágy szolgáltatásokat évi cenzussal váltották meg. A középkorban oly jelentős forgalmi és árucsereközpont, Nagykálló, a XVI. században régi rangját még megtartotta, de a század végén bekövetkezett pusztulása után, a vár alatt keletkezett új településen már sem kereskedők, sem iparosok nem éltek nagyobb számban; itt csak a várhoz szolgálatot teljesítő szabadosok és a várőrség családjai éltek. Nagykálló lakói a XVII. században a kiterjedt határon földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Valamivel többet tudunk a Rákóczi-uradalom két mezővárosáról, Nagyecsedről és Nyírbátorról. Nagyecsed a XVII. században vár alatti település, amelyben 14 háztartás (70-80 személy) mesterember élt, akik hét mesterséget (szabó, szűcs, borbély, csizmadia, kovács, mészáros, asztalos és szénaosztó) űztek; „ezek mind a várhoz fizetésért szolgálnak", azaz az uradalom konvenciós alkalmazottai voltak. Lakott itt még 35 háznép, „ város köré való polgáremberek, akik semmi szolgálatot nem praestálnak a várhoz", azonban az urbárium nem jelöli meg közelebbi foglalkozásukat. Az ő feladatuk volt a vár vizesárkának rendben tartása és télen a vár fala alatti jégvágás. Nyírbátor 74 háznépe tizenkét féle mesterséget folytatott (ezek közül 20 szabó, 16 varga, 9 szűcs, 8 ács, 6 mészáros, 5 kovács és l-l lakatos, borbély, takács, bodnár, serfőző), „akik az ő mesterségekkel tartoznak szolgálni a várhoz". Ezek 96 A nem is túlságosan vagyonos kisnemesi családból való Bessenyey Erzsébetnek 1582-ben számos ékköves aranygyűrűje, ezüstpoharai, csészéi, kannája, mosdótála, 20 ezüstkanala, ezüstöve, aranyban 200, ezüstben 1000 forintja, négy ekébe való 48 igás ökre, 200 marhája, 600 juha, 10 szekeres és hátaslova, értékes anyagból való, nyestes mentéi, szoknyái, ruhái voltak.; Kállay Bálint hagyatékában 1600-ban 2570 arany- és ezüstforint, ruhák és kiváltképpen értékes jogi könyvek, szótárak voltak.; SZÉLL, 1890. 178-179.; SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 19. No. 2. 1600.