Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Az ecsedi uradalom jobbágyháztartásai 1647-ben: Falu neve A falvak népessége Falu neve háztartások lakosok Falu neve száma Kisecsed 39 195 Fábiánháza 34 170 Szentmárton 42 210 Ököritó 1/2 17 85 (170) Matolcs 129 645 Tarpa 1/2 91 455 (910) Vállaj 57 285 Mérk 34 170 Nyíregyháza 1/2 47 235 (470) Vasvári rész 5 20 (?) A városok és falvak officiális lakói az uradalom szolgálatában álló, rendszeres fizetést élvező alkalmazottak (tiszttartó, várnagy, bíró, erdőbíró, majorgazda, cseléd, pásztor, fizetett várőrség) vagy várbeli szolgálatra kötelezett gyalogos és lovas szabados - számuk összesen 1550-1560 fő lehetett. Az uradalom jobbágysága (mesteremberek, igásjobbágyok, gyalogos jobbágyok, jobbágyözvegyek és zsellérek) 2910-2920 lélekből állhatott. Azonban ez a jobbágycsoport sem adózás, sem szolgálat tekintetében nem volt egységes. Az uradalom csekély majorsága is inkább állattartáson, mint mezőgazdasági termelésen alapult. Éppen ezért a jobbágyok munkaszolgáltatása (robot) is inkább szénabetakarításból és dézsmagabona csépléséből, mint szántás-vetésből állott. A várkörnyéki jobbágyok a vár karbantartására szolgáltak munkájukkal. Egészen sajátos kötelezettséget jelentett a matolcsiaké, akik kötelesek voltak az uradalom majorsági juhai összes gyapjúját megfonni, megszőni és megkallani és végszámra szürposztóként a vár szükségére beszolgáltatni. Az uradalomnak majorsága csak Nyírbátorban és Nyíregyházán volt. A nyíregyházi uradalmi földek a jobbágyokéval egy tagban feküdtek, a nyírbátoriak azonban három fordulóban el voltak különítve az itteni jobbágyok telekföldjeitől.