Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

szabadság ugyanis lehetővé tette a török torkában levő birtokok és falvak földesurainak, hogy pusztulóban levő, vagy már el is néptelenedett falvaikban megtartsák vagy visszatelepítsék a lakókat. De abban is segített, hogy a magánvárak csekély számú fizetett őrségét aránylag olcsón kiegészítsék őrszolgálatra kötelezett, a vár alatt lakó szabadokkal. A falvakba letelepített lovas és gyalogos hajdúk a köztük élő jobbágyokkal közösen használták a faluhatárt, de jobbágyszolgálatot (robot, fuvar) és adót (census, kilenced, tized) nem adtak, ehelyett pontosan megállapított katonai szolgálatra (háború esetén jól felszerelve, egy hónapig zsold nélkül, a további időben a földesúr zsoldján) voltak kötelezve. A hajdúk a saját hadnagyuk vezetése alatt állanak, az intézkedik ügyeikben, a jobbágyok a falubíró alá tartoznak; hajdú és jobbágy pere esetén az alperes bírája illetékes. A két megyében ilyen földesúri hajdútelepülések voltak Nyírbátorban (1611), Szentmihályon (ma Tiszavasvári, 1623) és Bűdön (1643), Nagyecseden (1626, 1640), Fábiánházán, Vállajon, Ecsedszentmártonban (1635, 1640), Rácfehértón (ma Újfehértó, 1632), Nyíregyházán (1637), Balsán (1643), Tégláson, Pócson (ma Máriapócs) és Kallóban (1645). Büd, Szentmihály és Nyíregyháza Lónyay Zsigmondtól, a többiek pedig az ecsedi vár tartományaként Bethlen Gábortól, Istvántól és I. Rákóczi Györgytől kapták szabadságlevelüket.

76 A nemesi megye területét a XVI-XVII. században a török hódoltatás, igazgatási-igazságszolgáltatási és adózási illetékességét pedig a vártartományok önállósága és a hajdúvárosok kialakulása csökkentette.

77 A két megye feletti uralmi viszonyban 1657 után újabb változás következett be. A linzi béke ugyanis a Rákóczi család erdélyi fejedelmi méltóságát viselő férfi tagjai számára patrimoniumként biztosította Szabolcs és Szatmár megyék birtoklását anélkül, hogy e birtoklás a magyar királyság fennhatóságát érintette volna. II. Rákóczi György lemondása (1658) után az udvar meg is tette az intézkedéseket a két megye igazgatási és katonai visszacsatolására, amelynek alapfeltétele az volt, hogy Nagykálló és Szatmár vára királyi őrséget fogadjon be. A végleges visszacsatolásra csak 1660. jún. 22. után került sor, ettől kezdve a várakban királyi őrség állomásozott, a kapitányok a felső-magyarországi főkapitány alá voltak rendelve.

78 Az államjogi helyzet - akár a fejedelemség, akár a királyság uralma alá tartozott a terület - nem akadályozta meg a szolnoki, gyulai törököket, hogy a XVI. századi hódoltatás ürügyén ne érvényesítsék vélt jogaikat. A XVII. század első felében az erdélyi uralom még némileg korlátozta a portyázó és zsákmányszerző 76 SZENDREY, 1971. 33-34., 188-190., 230-232., 238-241., 244-249., 253-255.; SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 10. Fol. 114. 77 CJH, 1613. XXXVI., 1635. LXVIII., 1649. XLI1I. tc.-ek. ™ LUKINICH, 1918. 315., 328-329.