Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

kalandozásaikat, a végvár-vonal mögött ritkán háborgatták a falvak népét. Nagyvárad elfoglalása után azonban azonnal megindították a vártartomány Berettyó mentén fekvő falvai hódoltatását, és különösen szorgalmasan látogatták a vasvári békét (1664) megelőző években a Nyírség déli részén a szabolcsi falvakat is. Egy 1681-ben végbevitt vizsgálat szerint a hódoltság határa a békét követő években már elérte a kis várdai járás déli és nyugati falvait. Napkortól Rétközberencsig és a Tiszáig húzódó vonaltól délre és nyugatra a járás 25 faluja fizetett rendszeresen 200-500 forint évi adót. A nyírbátori járásban az Apagy-Kállósemjén-Levelek-Opályi-Szamoskér vonaltól délre „nincs is már immúnis falu a török igájától, hanem a Szamos vizén túl Panyola és (Kér-)Semjén, több falu már mind egészben hódolás alatt vannak". Ugyancsak hódolt és adót fizetett Szatmár megyének a Kraszna és a Nyírség pereme között levő területe, egészen Ecsed vára küszöbéig. Várad ostromzára idején (1686-1692) nem múlt el év, hogy élelem- és rabszerző portyázó csapatok e terület egyik vagy másik részét végig ne pusztították volna. Ezekben az években pusztult el, ha nem is végleg, Mérk, Vállaj, Fábiánháza Szatmárban - Opályi, Ófehértó, Máriapócs, Nyírmada, Penészlek, Nyírbéltek, Aba, Balkány Szabolcs megyében.

79 Az ecsedi, kallói és szatmári vártartományhoz tartozó falvak 1660 után sem kerültek vissza a megyéhez, az idehúzódott nemességjobbágyság a várparancsnokság védelme alatt sem munkát, sem adót nem teljesített a megyének. A várparancsnokok ebben az időben már németek, a Wesselényi-összeesküvésben való részesség miatt I. Rákóczi Ferenc is kénytelen volt német őrséget fogadni ecsedi várába. Újabb nehézséget okozott a tényleges birtoklásban az, hogy 1672-1685 között a két megyének a királyi várőrségek hatókörein kívül eső területei előbb a bujdosók, majd Thököly Imre kezén voltak.

80 A másfél évszázad zavarai elsősorban a hódoltság peremére került Szabolcs megyét érintették. 1556-ban a megye akkori területén 143 lakott helyet írtak össze, 1704-ben nagyjából ugyanazon határok közt - kivéve a beékelődött öt hajdúvárost - 140-et. A XVI. század közepén még lakottan maradt helyek több kevesebb ideig tartó pusztán állás után újból benépesültek. Egy-egy hadjárat mint az 1595. és 1596. évi - után az adószedők több tucat lakóhelyet pusztán találtak (az említett években 33-at), de a lakók aztán mégis visszaszivárogtak. Az azonban bizonyos, hogy a középkor végén még népes falvak közül 27 1550-1600 között és 3 (Rozsály Várda mellett, továbbá Kalonga és Endes) a XVII. század folyamán lett pusztává. ™ SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 94. No. 95-97. 1676.; Fasc. 99. No. 14-15. 1681. 80 Uo. Fasc. 83. No. 76. 1665.; Fasc. 93. No. 43. 1675.; Prot. 14. Fol. 236. 1685.; Fasc. 103. No. 76. 1685.; Fasc. 106. No. 93-95. 1688.