Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A Bocskai-felkelést megelőző években nagy számú hajdúság lappangott a Felső-Tisza mellékén, Szabolcs megyében is. A Bocskai-féle kiváltságlevél csak egy részüknek adott otthont a tokaji várhoz tartozó uradalom puszta falvaiban és Kalló mezővárosban. Éppen ez volt a közel másfél évtizedig tartó nyugtalanságuk oka, míg végül sikerült különböző fejedelmi és királyi egyezségek révén végleg letelepíteni őket Szabolcs megyének a végvár-vonal előtt húzódó, elpusztított sávjában. Letelepítésük után: „ Tiszántúl puszta helyeit megművelték, hamarosan falvakat, városokat építettek. A medvék, a farkasok és más vadállatok lakóhelyévé lett földet ekével művelni kezdték, s ezáltal megtalálták élelmüket. " „A föld népe ostoraiból nemzetünk szabadságának oltalmazóivá és nagy földek bástyáivá" lettek, amint Bethlen Gábor kiáltványa 1619-ben mondja. A kiváltságolt hét hajdúvárosból öt (Böszörmény, Hadház, Dorog, Nánás és Polgár) Szabolcs megye területén állott, de a megye minden erőfeszítése, hogy valamiképpen joghatóságát ezek fölé is kiterjessze, a XVII. század folyamán kudarcot vallott. A Bocskai által letelepített hajdúknak a fejedelem oklevelében biztosított országos nemességét a rendi országgyűlések sem ekkor, sem később nem ismerték el. Hat hajdúváros (köztük kettő Bihar megyében feküdt) teljes autonómiával rendelkezett. Katonai tekintetben a kassai főkapitány gyakorolta felettük a felügyeletet, ő volt a peres ügyekben is a fellebbezési fórumuk, de igazgatási és peres ügyeikben a városok teljes autonómiával bírtak. Társadalmilag sem jobbágyok, hanem katonáskodó szabad parasztok voltak. Igazgatási, igazságszolgáltatási (valamint egyházi és iskolai) szervezetük egy évszázadon át csábító kép és minta a jobbágy fal vak lakói számára. A hajdúváros igazgatási és kulturális szervezete egy évszázad alatt alakult ki és szilárdult meg. A Bocskai István által kezdett hajdú szabadságlevelek sorát 1708-ban II. Rákóczi Ferenc által Tarpa részére adott privilégium zárta le, amely pontosan szabályozta a fejedelem által elképzelt és a hajdúvárosok által képviselt vitézlő rend jogait és kötelességeit. A tarpai kiváltságlevél nemcsak a megyei igazgatás és igazságszolgáltatás alól mentesítette a hajdúvá tett mezőváros lakóit, hanem az uradalom tisztjeinek közvetlen hatalma alól is. A katonai szervezet és szolgálat rendjét, a hadakozás mesterségének elsajátítási módját részletesen szabályozta, és elrendelte, hogy a várost a korábbi hajdúvárosok mintájára árokkal és palánkkal kell körülvenni, „ amelyen két kaput és sorompót tartván, kin szüntelenül a helyiségből álló őrök fent legyenek"J$ A tarpai szabadságlevél lényegében a fejedelem birtokán magánföldesúri hajdútelepet hozott létre. Ennek is meg volt már az előzménye a XVII. században kialakult földesúri hajdútelepítésekben. A hajdúk számára biztosított 75 A hajdúkra általában: BALOGH, 1969.; Tarpára: SZENDREY, 1971. 218-222.
