Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A Drágffy-birtoktömb a család fiúágon 1545-ben bekövetkezett kihalása után részben a Báthoriak meglevő, részben a Károlyiak kialakuló birtokegyüttesébe olvadt be. Véglegesen 1613-15 között bomlott fel. A XVII. században a már említettek mellett a Lónyay és a rozsályi Kun családok vannak gyarapodóban, a Melith, a Senyey, az Ibrányi, a Vay, a Chernél és a Petneházi családok emelkedőben. Azonban ez a birtoklás legfeljebb egy-két új falu megszerzését jelentette, nagyobb összefüggő birtoktestek kialakítására újabban már nem volt lehetőség. Ellenben mind a három megyében nőtt a kisbirtokos nemesek száma, viszont osztódott a birtokállományuk. A XVII. században már nem volt ritka az olyan falu, ahol csupa kisnemesek laktak, jobbágyok legfeljebb a nemesi kúriák zselléreiként élhettek az ilyen helyeken. Beregben Barabás, Hete és Gulács, Szatmár és Szabolcs megye mai területén Csenger, Csengersima, Jármi, Méhtelek, Nagyhódos, Nagy- és Kisszekeres, Nemesborzova, Nyírmada, Szamosújlak, Zsarolyán kizárólag nemesek által lakott helyek. Mellettük a három megyében 75-80 olyan középnemes család élt, amely két-három faluban falunként 5-15 teljes jobbágy és zsellér földesura volt. 74 A középbirtokú nemesség, annak ellenére, hogy a XVI-XVII. században a megyei igazgatást és igazságszolgáltatást kizárólag tagjai tartották kezükben összességében sem jelentett súlyban és vezetőszerepben annyit, mint az említett tucatnyi nagybirtokos. Súlyukat csökkentette az is, hogy a nagybirtok adózási és igazgatási szempontból nem tartozott a megyék hatáskörébe. Az itt élő jobbágyok és a nem jelentéktelen számú libertinusok, szabad paraszti állapotú, különböző szerződéses szolgálatra kötelezett személyek, 1609 után a kiváltságos hajdúvárosok lakói, a magánfoldesúri lovas és gyalogos hajdútelepülések, valamint a királyi végvár, Kalló nemes és jobbágyszármazású katonái fölé sohasem tudta joghatóságát kiterjeszteni. A nemesi birtokokról a másfél évszázad alatt nem szünetelt a jobbágyok áramlása a nagybirtokok és a hajdútelepülések felé. A különböző funkciót végző és jogállású szabad paraszti csoportok közül éppen e tájon a XVI. század végén és a XVII. században a hajdúké volt nemcsak a legnagyobb számú réteg, de ők jutottak történelmileg is döntő szóhoz és szerephez. A XVI. század végén ugyanis a hajdúság már nemcsak a jobbágyságból toborozódott pásztor-katonáskodó csoport. Köztük ez időben már nagy számban voltak földönfutóvá lett, sőt némi birtokkal rendelkező szegény nemesek is, akik életformája a királyi zsoldon vagy magánföldesúri szolgálatban való katonáskodás volt. A megzabolázásukra hozott törvények éppen ezért maradtak hatástalanok. Amint Szabolcs megye statútumaiból kitűnik: számos olyan földesúr akadt, aki birtokán menedéket adott nekik és családjuknak, lappangtatta és felhasználta őket, s nem engedte, hogy a megyei hatóság eljárjon ellenük. ™ Uo. 375-379., 382-385., 390.
