Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

A linzi béke alapján I. Rákóczi György és fiúutódai, amennyiben erdélyi fejedelemmé választják őket, Szabolcs és Szatmár megyével Erdélytől elkülönítve megtarthatták, de II. Rákóczi György trónvesztése után Lipót visszavette és német őrséget helyezett bele. 1671-ben I. Rákóczi Ferenc a Wesselényi-összeesküvésben való részesség miatt kénytelen volt újból befogadni a királyi őrséget. Ekkor meg is erősítették, de azután újra romladozó lett, s 1700-ban Bánffy György erdélyi kormányzó, aki II. Rákóczi Ferenctől zálogban bírta, el is rendelte lerombolását. Ezt azonban csak részben hajtották végre. A fejedelem a szabadságharc alatt, főleg annak vége felé erősen szorgalmazta újjáépítését és megerősítését, Le Maire francia hadmérnök tervei alapján.

69 A korábbi magánkastélyok közül Várad 1660-i eleste után még egy vált fontossá, a Rétköz mocsarai közé épült Ibrány. Ez a kastély már 1514-ben állott, akkor a Zokoly család bírta, de II. Ulászló elkobozta tőlük és Podmaniczky Jánosnak adta. A XVI. század közepétől birtokosa az Ibrányi család. A XVI. században a hely több ízben megyegyülés, egy ideig a megye iratainak szín- és őrzőhelye volt. A század végén és a Bocskai-felkelés előtti években a mindinkább katonai szervezetet nyerő hajdúk szállották meg. Nagyvárad eleste után Barkóczi István felső-magyarországi főkapitány királyi adománylevéllel kapta meg 1662ben, azzal a feltétellel, hogy királyi végvárként a török ellen megerősíti. A Thököly-felkelés alatt a fejedelem híve, Ibrányi László és testvére visszafoglalta birtokát, és Thököly elrendelte Szabolcs megyének a vár kiépítését. A parancsot a megye eléggé vonakodva teljesítette, s az építés nem is fejeződött be. A kastélynak a Rákóczi-szabadságharc első heteiben volt katonai jelentősége, mert az udvarellenes, de ingadozó nemesek ide húzódtak és sakkban tartották a tokaji királyi várőrséget. így a felkelők hadmozdulataikat biztonságosabban hajthatták végre.

70 Amint alább szó lesz róla: a XVI-XVII. század folyamán a három megyében sokfelé épült olyan kúria, amely palánkkal, vizesárokkal megerősítve megérdemelte a kastély nevet (pl. a Szatmár megyei Rozsályban, Szabolcs megyében Petneházán, Gyulajban és Vaján). Ezeknek nagyobb számú őrségük nem volt, csupán egy-két fegyveres szolga őrizte, és a kisebb csapatokban kóborló zsoldosok, hajdúk, latrok és portyázó törökök ellen nyújtottak átmenetileg menedéket. A végvárvonalon és a hajdúvárosok sávján belül eső területeket külső ellenség a XVI. században csak két ízben fenyegette. Először 1565 nyarán, amikor a János Zsigmond segítségére jött temesvári pasa csapatai Szatmár és Erdőd 69 LUKINICH, 1918. 259., 272., 278., 281., 284., 304., 310.; 1648: KO, IV. 282.; 1671: SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 89. No. 1.; 1700: uo. Fasc. l.No. 115-116.; 1705: uo. Fasc. 6. No. 112., 122.; 1713-ban már csak a belső vár kőépületeinek maradványai állottak: MOL, Károlyi es. lt. lad. 46. no. 17. 70 SZSZBML, 1665: IVA. 1. Fasc. 83. No. 61-63.; 1669: uo. Fasc. 87. No. 53.; 1684: uo. Fasc. 102. No. 23.; 1685: uo. Fasc. 103. No. 46.; BALOGH, 1976/b. 11.