Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

ostroma során a Nyírség déli részét és a Szamos-mentét dúlták végig, majd a tizenötéves háború alatt, 1593-ban, 1595-ben és 1599-ben a portyázó török s tatár csapatok a megye nyugati részét pusztították el. 1599-ben Kallót is csak a szerencse mentette meg a meglepetésszerű elfoglalástól, a kapukat az utolsó pillanatban lehetett bezárni előttük. A mezőváros a sáncon kívül ekkor pusztult el, s e pusztulás után polgári lakossággal nem is népesült be újra. A vár alatti palánkban a várban szolgálatot teljesítő lovas és gyalogos katonák laktak ezután.

71 A királyi várak építése és fenntartása általában a környező megyék jobbágyságára hárult. A XVII. században adózó portánként általában 12 nap közmunkát kellett évenként adnia. A magánvárakat a hozzájuk tartozó uradalmak népei építették és tartották karban (Ecsed, Várda és Szentmárton). Ez esetben az uradalmak népei nem végvárakhoz, hanem saját uradalmuk váraihoz szolgáltak.

72 A nagybirtok gazdasági és politikai súlya a XVI. században még töretlen, de az egyes uradalmak területe csökkenőben van. A XVI. század közepén végrehajtott adóösszeírások alapján az arányokat is meg tudjuk állapítani. Szabolcs megye 1554. évi portális összeírása szerint a 2769 portából 963 porta, az összes adózó egységek 34 százaléka, négy család kezén volt. A megye területén száznál több portát a következő családok bírtak: Báthori család 410 porta Kállay család 269 porta Várdai család 155 porta Összesen: 834 porta A korábbi nagybirtokok (enyingi Török, Ártándi, Bajomi családoké) a megye nyugati felén már ekkor nem voltak összeírhatok. Szatmárban - ahová a hódoltatás nem ért el - 3451 portát írtak össze, ennek 61 százaléka (2126) öt család uradalmában volt: 71 WAGNER, 1867. 111.; SZSZBML, V. A. 2. 11. rsz. „Kalló nagy város volt, mindenféle nép lakta, parasztok, mesterek, mások, de a törökök miatt pusztulni kezdett. A város helyén épült a vár és a régi Kalló elpusztult... Olyan nagy volt, mint Bátor, a vár épülése után kezdett pusztulni, a lakói akkor mentek el, mikor a tábor Kálióhoz közel volt. " A várörség Básta alatt elfoglalta a város határát, és attól kezdve a lakóknak nem volt miből élni.; Ibrányra: ÉRSZEGI - KENÉZ - SOLYMOSI, 1972. 1016, 1022.; Vajára: vö. 40. jegyzet.; Bereg megye XVI-XVII. századi pusztulására: LEHOCZKY, 1881.1. 148., 155.; Szatmár megyére: LUKINICH, 1918. 120. 72 A XVII. század első felében Szatmár megye átlagos portaszáma 500-510, Bereg megyéé 160, Szabolcsé 170 körül mozgott. A három megye közül Bereg mindig Kallóhoz, a másik kettő a három királyi várhoz, Tokajhoz, Kallóhoz, Szatmárhoz és a magánvárakhoz tartozott adni közmunkát. Az ingyen munka évente 8500-8600 napra rúghatott: LUKINICH, 1918. 368.; CJH, 1574. V. tc.