Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

A tipikus mocsárvár a középkori város helyén, a templom sáncbafoglalásával épült meg, a templomból alakították ki a fegyvertárat. Építésére és fenntartására Ung és Bereg megyék is adtak 12 napi ingyenmunkát, a XVII. század folyamán azonban inkább Szabolcs megyét terhelte az őrség fenntartása (60-70 lovas és ugyanannyi gyalogos). Zsold hiányában az őrség állandóan zaklatta a megye jobbágyságát, főleg a hódoltsági falvakat, s emiatt állandó volt a súrlódás a megye és a várkapitányok között. Mint erősséget - cölöppalánkok közé tömött földsánca és előtte várárok volt - nem sokra becsülték. 1588-ban a felülvizsgálattal megbízott Révai Ferenc jelentette: rossz helyen épült, sík mezőben áll, nehezen védhető, bár jó készületü, jól meg is van erősítve, de nagyobb ostromot nem állana ki, inkább a bezárt őrség pusztulását okozná. Javasolta, hogy a Tiszához közelebb, jobban védhető helyen építsenek egy másik erősséget, ezt adják vissza a Kállay családnak, akiket kötelezni kellene, hogy elegendő őrséget tartsanak benne. Az is jó lenne, ha egy kis huszárvárat építenének eléje; abban nagyobb számú lovasőrséget kellene elhelyezni, hogy a törökök beütéseit megakadályozzák.63 Annak ellenére, hogy évente sok közmunkát fordítottak fenntartására, 1609ben mégis azt írták róla: „ mint afféle famív, romlandó és a huszárvár éppen elpusztult, azt is építeni kellene ".

64 Katonai jelentősége később sem volt, de birtoklása a Szabolcs megye feletti uralmat jelentette. Különösen kitűnt ez II. Rákóczi György bukása, Várad 1660ban történt elfoglalása után és a Thököly-felkelés alatt (1677-1683), amikor a várőrség Thököly hűségére tért. A hódoltatás rendszeressé tételét Várad eleste után a megye északi részén a vár azonban csak részben tudta megakadályozni.

65 Utoljára II. Rákóczi Ferenc szabadságharca első heteiben volt még jelentősége, mert a hat hajdúvárosnak az volt a feltétele a szabadságharchoz való csatlakozásnál, hogy a fejedelem az itteni német őrséget (mintegy 40 fő) vesse ki a várból. Amikor ez 1703. július 29-én megtörtént, a szabolcsi nemesség, a hajdúvárosok és Debrecen is csatlakoztak a felkeléshez. Az erősen romladozó várat a fejedelem néhány hetes munkával 1705-ben földig lehordatta.66 A másik királyi végvár, Szatmár osztozott a megye sorsában: hol királyi, hol fejedelmi őrség állomásozott benne. 1661-ben azonban véglegesen királyi birtokba került, az itteni német őrség biztosította a Kassáról a Szamos völgyében Erdélybe vezető utat. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén a fejedelem saját maga 63 I.-R. - 1894.46. 64 SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 9. Fol. 124. 1607.; Prot. 9. Fol. 142. 1608.; Prot. 9. Fol. 145. 1609.; Prot. 9. Fol. 159. 1610.; KOMÁROMY, 1895. 513.; CJH, 1622. XXXVI. 2., 1635. XCIL, 1647. CLIII. 2. és 1649. LXXXVI. tc.-ek. 65 LUKINICH, 1918. 329.; SZSZBML, IV. A. 1. Fase. 99. No. 14. 1681. 66 BALOGH, 1976. 12.; SZSZBML, IVA. 1. Fase. 5. No. 5-6. 1704.; Fase. 6. No. 123. 1705.