Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

készítette az ostromzárolás tervét, de az őrség csak 1706-ban adta meg magát, s ezután a fejedelem parancsára lerombolták. A szatmári béke után már nem épült fel újból. A végvár-vonal mögötti uradalmi várak, erősségek építéséről előbb volt szó. Ezek katonai szempontból jelentéktelen erősségek voltak, csak a kóborló, portyázó hadak ellen a környező vidék lakói és a földesúr számára jelentettek menedéket. Kivételt csupán Kisvárda és Ecsed vára jelentett.

67 Kisvárda már 1528-ban két bástyával megerősített kőépítmény volt, amelyet az 1550-es években külső földsánccal vettek körül. 1558-ban Izabella hívei kényszerítették Várdai Mihályt, hogy adja fel, majd erősítse meg a várat, s csatlakozzék Erdélyhez. A speyeri egyezmény után királyi őrség tanyázott benne, 1573 óta a Várdai-birtokok dézsmáját a vár fenntartására fordították. Lényegében véve mindig menedékhely volt. így 1605-1608 között a török, a hajdú és a német hadak elől a környékbeli nemesség itt őrizte értékesebb ingóságait. A XVII. században a Várdai-leányág örökösei úgy-ahogy gondoskodtak fenntartásáról, de állandóan romlott állapota miatt komoly erősségnek soha nem számított. 1661-64 között német őrség volt benne, de 1672-1683 között Thököly hívei kezére került. Aztán új és sok tagból álló birtokosai nem törődtek vele. Utoljára a Rákóczi-szabadságharc első heteiben szerepelt; a Szabolcs megyei nemesek itt húzták meg magukat a felkelő parasztok elől. Ezek 1703. július 17-18. között ostromolták is, de a fejszés-puskás parasztfelkelők nem tudták bevenni. Kalló elfoglalása után az ide menekülő nemesek önként feladták.

68 Nagyecsed Báthori Gábor haláláig ( 1613) a család birtoka volt, és a XVI. század folyamán birtokosai pártállása szerint hol a királyt, hol a fejedelmet uralta. A XVI. századi átépítés során külső és belső várból állott; a belső vár olaszbástyás erősség volt, a külső palánkvár, de az egész mocsárral körülvéve. 1603-ig, Báthori István országbíró haláláig magánvár, később jogállását az erdélyi fejedelemmel kötött szerződések szabályozták, mert Bethlen Gábor adományaként a Bethlen családé, majd ennek kihalása után a Rákócziaké volt, de királyi adományként. Zsoldos őrségét a földesúr tartotta, az uradalom tartozékaiból libertinus lovas és gyalogos katonák és hetiszeres jobbágyok adták hozzá a szolgálatot. 67 Vásárosnaményban a Lónyay4íastélyí 1538-ban kezdték építeni, 1558-ban megerősítették; Szentmártonról, Vámosatyáról, Rozsályról 1564-ben esik szó; 1561-ben Olcsvát ostro; a bátori kastélyt Schwendi Lázár 1565-ben foglalta el: LUKINICH, 1918.3. 101-102., 114-116. 68 ÉRI, 1954. 57-66.; 1528: MOL, Zichy cs. zsélyi lt. Fasc. 4. No. 1786.; 1554: Nat. Bibi. Cod. Bécs, 8609.; 1558: KEMÉNY, 1901, 114. 1558: MOL, Nádasdy es. lt. rsz. 1540. Miss. Pethő J. Fol. 223. 1609: uo. Fasc. 27. No. 18.; 1613: KOMÁROMY, 1908. 529.; 1625: SZSZBML, IV. A. I. Prot. 10. Fol. 34.; 1645: MOL, Szögyény-Marich cs. lt. 2. rsz. 1645.; 1661: SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 79. No. 61.; 1664: uo. Fasc. 82. No. 33.; 1667: Prot. 14. Fol. IL; 1703: BALOGH, 1976. 8.