Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
A tervszerű városfejlesztés korszaka Nyíregyházán csak az ötvenes évek második felében kezdődött. Az 1945-1953 közötti években az egyetlen nagyobb szabású létesítményen, a dohányfermentálón és az 1950-ben felavatott - de máris kinőtt - vasútállomáson kívül mást nem kapott. A helyzet csak az utóbbi években változott meg lényegesebben. Nyíregyháza a jelen és a jövő gondjaival nem áll egyedül, hiszen a hasonlójellegű alföldi városok - Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Kiskunfélegyháza stb. - sorsában osztozik. Az ilyen jellegű városok fejlődése attól függ, hogy mennyire tudnak szűkebb vagy kiterjedtebb tájegységük gazdasági, ipari és művelődési központjává válni. Nyíregyháza az említett városok közt aránylag a legszerencsésebb helyzetben van. Az utóbbi évszázados fejlődés bizonyos tanulságokat nyújthat a jövő fejlődésének irányára is. A város az Alföld legváltozatosabb termelésű körzetének központja. Szabolcs-Szatmár megyében a gabonaféléken és a kukoricán kívül jelentékeny az ipari cukorrépa, a burgonya, a napraforgó, a kender, a dohány és a takarmánynövény termesztés is, de az utóbbi évtizedben óriási arányokban bontakozott ki a gyümölcs, a szőlő és a konyhakerti kultúra is. Ez a táj látja el a közeli északi iparvidéket idényjellegű zöldségfélékkel és dinnyével. De a közvetlen fogyasztáson túl óriási mennyiség vár tartósításra és feldolgozásra. Az áruforgalom, a raktározás, a feldolgozás és a tartósítás legnagyobb része Nyíregyházára összpontosul. De Nyíregyháza bonyolítja le a csaknem hatezer négyzetkilométernyi terület és több mint félmilliónyi lakosság áruellátásának 27 százalékát is, jóllehet a megyében mellette még néhány jelentősebb helyi piacközpont is van. Ma egy-egy hetivásáros napon az üzletek és az áruházak máris szinte képtelenek a forgalom lebonyolítására. A szabolcs-szatmári táj társadalmi, gazdasági és művelődési problémái bonyolult összefüggésükben Nyíregyháza városrendezési és jövő városképi kialakítását elhatározó módon befolyásolják. Szabolcs-Szatmár az ország legsűrűbben népesült mezőgazdasági tája (a megye népsűrűsége 99 lélek négyzetkilométerenként). Az 1960. évi népszámlálás szerint a megye munkavállalóinak 17 százaléka az ország távolabbi tájain kényszerül munkát keresni. A természetes szaporodás ma is itt a legnagyobb az országban (1949-1960 közt 10 évi átlagban 5,1 százalék). Az 1950 óta megindult - egyelőre még szerény méretű - iparosodás eredményeként Nyíregyháza 15 ipari vállalata, 8 kisipari szövetkezete és községi vállalata 6100 munkást és alkalmazottat foglalkoztat. Az iparból élők száma a legutóbbi évtizedben 22-ről 27 százalékra, a kereskedésből élőké még erősebben (18 százalékról 27-re) nőtt. Az ipari keresők 14 százaléka azonban a környékről jár be naponta dolgozni. Ez az arány a jövőben még inkább növekedni fog. Az almatároló, amely a gyarapodó gyümölcstermés korszerű raktározását és csomagolását végzi, évi átlagban 600 fő foglalkoztatását teszi lehetővé. Az 1964-ben meginduló konzervgyár és hűtőház fokozatosan 2000-3000 munkást fog foglalkoztatni.
