Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

NYÍREGYHÁZA

NYÍREGYHÁZA ÖRÖKVÁLTSÁGA „A mostani város 1754-ik év elején újra gyarmatosított hely, összetartó szorgalmatos lakosai iparkodása által annyira sebesen haladt virágzásában, hogy megtelepülésének harminckettedik évében már városok sorába emeltetik, fennállásának ötvenedik évében, örökváltsági szerződés mellett megvette magát fele részben a Dessewffy grófi családtól, végre hetven éves korában a Károlyi grófi családtól magát másik fele részben is kiváltotta. Az 1837-ik évben végre királyi szabadalom által tanácsa is rendezve lön. " „A város határában van 16 000 hold szántó és kaszáló föld; 322 2/4 nyilas szőlős- és 236 nyilas gyümölcsös kertek, 1000 hold erdő és 9000 hold legelő. " „A szállásokon tanyák vannak, lakó és marhatartó épületekkel ellátva. A heverő marhák számára 6-8 mérföldnyi távolságban kénytelen a város lakosai számára legelőt bérleni. " „A marhatartást kedvelik a lakosok éppen ezért a szántás mellett nem annyira a mag, mint takarmány után vágynak. " „Szőlőket a szomszéd helységek határában sokkal többet bírván a lakosok, mint itthon, boruk elég van, még el is adhatnak. " „A lakosok száma haladja a 18 ezret, nyelvökre nézve a többség tót. Az evangélikusokszáma haladja a 13 ezret, a róm. katolikusok száma 3000, a reformátusoké 600. " - ANyíregyházát ismertető leírás 1851-ben jelent meg, az újjátelepítés után közel száz évvel, de a szerző, a magyar statisztika úttörője, Fényes Elek még a jobbágyfelszabadítás előtt írta le ezeket a sorokat.' Arra az időre már Nyíregyháza a Tiszántúl, sőt az egész ország legvirágzóbb és legjobban gyarapodó mezővárosa lett. Nyíregyháza a XVI-XVII. század folyamán, egészen a szatmári békéig (1711) magánföldesúri, hajdúk által lakott, szabadparaszti jogállású hely volt, lakói szabadságát a Rákóczi család több ízben megerősítette. Amikor II. Rákóczi Ferenc birtokait elkobozták, Nyíregyháza először a kincstár tulajdonába ment át, majd két nagybirtokos, a gróf Dessewffy és gróf Károlyi család szerezte meg. Mivel a hajdúszabadsággal nem élhettek, a hely lassanként elnéptelenedett, lakói elköltöztek, emiatt gr. Károlyi Ferenc 1754-ben különleges kedvezményekkel evangélikus vallású szlovák telepesekkel népesítette be. A letelepedő jobbágyok a földesuraknak évente egy körmöci aranyat (3 frt 60 krajcár) fizettek földbér fejében, ezért „aranyas" jobbágyoknak nevezték őket. A letelepülők az ország különböző részeiből sereglettek össze - a régi lakosok eltávolítása után - a mai hét főutcát népesítették be. A város határán kialakították l FÉNYES, 1851.111. 150-153.