Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
a sajátos egyedülálló használati rendszerüket. Az egymással rokonságban álló csoportok a városhatár meghatározott részeit szakították ki maguknak és az elhatárolt terület közepén csoportosan, faluszerüen építették fel a földművelés és állattartás céljait szolgáló épületeiket, a „szállásokat". Ez volt az alapja a későbbi, csoportos tanyatelepülésnek, a „bokortanyáknak". Az új lakosok az alföldi nagyhatárú magyar falvak és mezővárosok gazdálkodási rendszerét vették át, nagyarányú pusztai állattartásra rendezkedtek be, a saját határon kívül a megyebeli pusztákon is béreltek nyári legelőt. A kedvező feltételek hatására a város népessége rohamosan gyarapodott, egy fél évszázad alatt a természetes szaporodás és beköltözés révén 400 %-kal növekedett. Bár az első évtizedekben jóformán csak mezőgazdasággal és nagyarányú homoki szőlőmüveléssel foglalkoztak, aránylag annyira megerősödtek, hogy a határuk fele részét birtokoló Dessewffy családtól a földesúrnak járó szolgáltatásokat (kilenced, dézsma, robot, földbér) tőkésített összegével, 320 000 forinttal megváltották maguknak. Az első önkéntes örökváltság - hazánkban is példa nélkül álló esetként 1803-ban történt. Nyíregyháza ez időtől fogva indult nagy fejlődésnek, 1786-ban vásártartási jogot kapott, az 1754-ben épített nádfalú templom helyett 1784-ben kőtemplomot építettek. A vásártartás és a fokozódó iparosodás révén Nyíregyháza a XIX. század első felében Tiszántúl legjelentékenyebb mezővárosa lett, jellegzetesen paraszt-polgári életformával. Az első örökváltság után a számban és anyagiakban is gyarapodó népesség mind terhesebbnek találta a másik földesúr, a Károlyi család birtoklását, és hosszas alkudozás után 1823-1824-ben létrejött a második örökváltság ügyében a szerződés. A Károlyi család földesúri jogairól 730 000 forintért lemondott. A város népe a felvett kölcsönből a váltság összegét 1826-ban már kifizette, de a kölcsön törlesztését még 1872-ben is fizetni kellett. így Nyíregyháza önmagát váltotta meg a jobbágyi terhektől. Amit az ország nagy részében a jobbágyság a felszabadító törvények révén ingyen kapott meg, azért a nyíregyháziak kamatokkal együtt közel 2 000 000 forintot fizettek. A szabad paraszti állapot jogi elismeréseként 1837-ben a város újabb jelentős költséggel szabadalomlevelet, címer- és pecséthasználati jogot kapott. Ettől kezdve önkormányzattal - a város összességét illető nemesi joggal bíró - szabadalmas mezőváros volt. Megindult a városi fejlődés útján, kulturális intézményei (óvoda, gimnázium, olvasókör), iparvállalatok (tégla- és cserépgyár, gyufagyár) alakultak. A város külső képe még erősen falusias volt, de már megvoltak a városi lét alapfeltételei. Nyíregyháza a XIX. század közepén a magyar városok között bizonyos előnnyel lépett a polgári fejlődés útjára.
