Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
NYÍREGYHÁZA AZ ÚJJÁTELEPÜLÉS UTÁN Nyíregyháza újjátelepítésével kapcsolatban azokra a helyi és személyes motívumokra szeretnék rámutatni, amelyek meghatározták Nyíregyháza betelepülését, a település első évekbeli sorsát és arra a nagy kérdésre adnak magyarázatot, hogy az örökváltság létrejöttében milyen mozgató erők működtek, hogyan következhetett be ilyen hamar és olyan óriási tehervállalással. A telepítés külső okait ismerjük, a múlt század óta az örökváltság külső körülményeit is, - de vannak olyan belső motívumok, amelyek arra utalnak, hogy már a megtelepülés éveiben jelentkeztek azok a tényezők, amelyek két generáció alatt odáig fejlesztették az új települést, hogy az a szabadparaszti lét megvalósítására gondolhatott. Szerencsénk is van. A történetkutatás - sajnos - elhanyagolta azt az 1780-as években keletkezett krónikaszerü feljegyzést, amely az Annales judicum, azaz főbírók évkönyvének a címét viseli, és amelyben az akkori, 80-as évek nótáriusa, Miskolczi Mátyás - egyik legjelentékenyebb figurája a városnak ebben az időben - megírta még élő emlékezet alapján a megtelepülés körülményeit. Az elbeszélés meglehetősen hosszadalmas, mondanivalójából csak néhány motívumot akarok kiemelni, olyanokat, amelyeket az író már akkor, a megtelepülés után 30 évvel, fontosnak tartott a közösség létrejötte szempontjából. Az egyik - szerinte - a telepítő Károlyi gróf személye, akit a nyíregyháziak nagyon sokáig nagy tiszteletben részesítettek. Károlyi Ferenc Károlyi Sándor fia 1753-ban tette közhírré azt a pátensét, amellyel megbízta Petrikovics János csizmadiamestert, hogy toborozzon települőket Nyíregyházára. A pátens „ közhírré tételében Petrikovics János buzgólkodott, aki szlovák nemzetiségű és ágostai hitvallású volt, és hasonló származású és ágostai hitvallású embereket szedett össze a felsőbb megyékben, igazában csak tudtul adván a nevezett gróf hajlandóságát a szlovák származású emberek iránt, akiket munkás és szorgalmas embereknek tapasztalt lenni ". Ez a bejegyzés összhangban van azzal a XVIII. században közforgalomban levő szólással: „Német jobbágy pénzes zacskó, tót jobbágy túrós zacskó, magyar jobbágy perlő társ. " Erős a gyanúnk, hogy e szólás éppen a Károlyiak köréből eredhet. Nyíregyháza példája eleven bizonyíték arra, hogy a mondás társadalomalakító közvéleményt fejez ki. Károlyi Ferenc személyes érdeklődése és a régi Nyíregyháza lakóival szemben tanúsított magatartása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Nyíregyháza homogén, szlovák és evangélikus közösség maradhatott.
