Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
amelyeket ettől kezdve örökszántóként használtak, az ország jelentékeny részén, így a Felvidéken is szokásos háromfordulós, ugarnyomásos rendszert honosítottak meg, ami pedig a településforma kialakítására volt döntő hatású. Az ugarnyomásos fordulós rendszer a XIX. századig a nyíregyházi bokorszállások földjein általános volt, maradványai megérték még az első világháborút is. E véleményünket több közvetett adat, többek közt a háromfordulós rendszer fennállása is alátámasztja. Az eddig is eléggé köztudott volt - s az 1757-től 1849-ig folyamatosan vezetett nép- és adóösszeírások is megerősítik -, az egyes utcákon a háztelkek sorát kisebb rokonsági csoportokban ülték meg. Az első foglalásnál, a határbeli szállások kialakításánál is ugyanez a rokonsági kötelék volt a döntő. Márkus Mihály szerint még az első világháború előtt is, a csoportos bokortelepüléseken egymással rokonságban állú családoknak volt birtokuk és tanyaházuk. Példának említi a Verbőczi bokor esetét, ahol a névadó Wrbouszki és a vele rokonságban levő családok voltak birtokosok. Mindkét család fiúágon kihalt ugyan, de a 30-as években a nőági leszármazottakon kívül más nem birtokolt e bokorban.6 A határ első foglalása tehát úgy történt, hogy rokonsági vagy más okon egymással szoros kapcsolatban álló kisebb csoportok éppen úgy, mint a belső telkeket, a részükre jutó határbeli szállásföldet is egymás szomszédságában és egy parcellában vették ki. A szállásföldek szabálytalan parcellákat alkottak, a nyíregyházi határnak az alföldi helyektől eltérő dűlőbeosztását ez magyarázza. Az egyes csoportok a tagokat illető szántóföldet nem osztották fel tagosított, egyéni parcellákra, hanem három fordulóban, ugarnyomásos rendszerben használták. Az ugarnyomásos rendszer fenntartását inkább a talajmüvelés szempontjai (a trágyázás nélküli pihentetés), mint a legelőhiány indokolta. Mivel azonban a nagy távolságok miatt a városból való müvelés nem volt megoldható szállások nélkül, viszont a háromfordulós rendszer szerint három különálló parcellára tagolt birtokrészen különálló szállások építésére nem volt lehetőség, a szállások épületeit a parcella egyik részen csoportosan építették fel. A szállásföldek birtokosainak teljes névsorát tartalmazó, 1823-1825 között keletkezett lajstrom e tekintetben világosan beszél. Az ott felsorolt 45 szállásbokorban 482 tulajdonos szerepel. A 45 szállásbokor közül 43-at személynévvel neveznek. A szállásbokor az ottani legnagyobb birtokos nevét viseli, legtöbb esetben nemcsak a névadónak, hanem több hasonló nevü birtokosnak is van ott földje. Az pedig a legritkább eset ebben az időben még, hogy egy gazdának több szálláson is lenne birtoka. 7 Az ugarfordulós gazdálkodás fennállását és a településnek a határhasználattal való szoros kapcsolatát megerősíti a határ regulációjával 1823-ban megbízott 6 MÁRKUS, 1943. 115-116. 7 Szállásföldek reguiatiójának lajstroma, 1823-1825. SZSZBML, V. A. 102/d. 40/120.
