Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
Sexty József főmérnök javaslata is. Sexty javaslata akörül forgott, hogy a bokorszállások - e nevet ő használja először - és a hozzájuk tartozó birtokok a szállásföldeken szabálytalan alakban, mérnökileg kimért dűlők nélkül, rendezetlenül terülnek el. Szabályozni csak úgy lehetne a határt, ha az tagosítás alá kerülne és a dűlőutakat mérnökileg lehetne meghúzni. A szabályozást két módon lehetne végrehajtani: 1. minden bokorszállás területét arányosan felosztva az egyes birtokosok között, minden birtokos egy tagba kapná ki földjét, vagy 2. a szállásföldek összessége (tehát a 17 886 hold) osztódna fel három járásra (fordulóra) és minden egyes tulajdonos minden fordulóban kapna egy-egy parcellát. így az egész határra kiterjedő fordulókat lehetne szántás-vetéssel és pihentetéssel, legeltetéssel hasznosítani.8 A javaslat megvalósítása felborította volna a már kialakult és 50 éve fennálló rendszert és nem is valósult meg belőle semmi. A nyíregyházi bokorszállások ez időben már, sajátos településformájuk ellenére erősen emlékeztetnek az alföldi, fokozatosan földművelő tanyává alakuló teleltető szállásokra. Ezek is éppen úgy, mint az ez időbeli debreceni, hajdúsági és kunsági tanyák, a földművelés határbeli telephelyei; a szlovák telepesek átvették az alföldi határhasználati gyakorlatot. De átvették a gazdálkodási módot, a földművelést kiegészítő, pusztai állattartást is. A nyíregyházi pusztai állattartás formailag azonos a többi alföldi város pusztai pásztorkodásával, de mégis eltér abban azoktól, hogy ennek a pusztai állattartásnak a színhelye nem a saját határ földmüvelés alá nem fogott távoli része, hanem részben a közeli, más esetben igen távoli, földesuraktól hosszabb-rövidebb időre bérelt pusztákon volt. A pusztai állattartás alakulását nemcsak a határhasználat, hanem a földesurakkal kötött szerződések feltételei is megszabták. A nyíregyházi telepesek gazdálkodásának súlya a megtelepítéstől kezdve inkább a határbeli földmüvelésen, mint a nagyarányú extenzív állattartáson nyugodott. Némely pusztát rövid ideig - néha csak egy-két esztendőre - bérelték, a XIX. század elejétől kezdve azonban a szomszédos Sima, Királytelekpuszta és Császárszállás, a távolabbi Szegegyháza (Uj fehértó határában), még távolabb a margitai Rátót, a polgári határban levő Tikos és a büdszentmihályi Rét egy részét ismételten megújított szerződésekkel évtizeden át kezükben tartották. Az említett öt puszta - amelyek közül nem mindegyiket bérelték egyidejűleg - területe vetekedett a város saját 8 Sexty vonatkozó javaslatát részletesen idézi MÁRKUS, 1943. 135-136.
