Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

NYÍREGYHÁZA

Magyar bokor Jelmagyarázat: 1 lakóépület, 2 gazdasági épület, 3 szántóföld, 4 kert A nyírségi jobbágyfalvak azonban a faluhatárt a középkor óta élő háromfordulós rendszerben, a földesurak által meghatározott birtoklás formájában használták. A pusztán maradt egykori középkori faluhatárokat a földesurak vagy szántásra-vetésre adták bérbe ideiglenesen a környező falvak lakóinak, vagy legeltetésre, szintén ideiglenesen, a pusztabérlő örményeknek, vagy nyári legelőnek a falvak jobbágyai számára. Ez utóbbiak legfeljebb nyári pásztorkunyhókat építettek a legelőkön, az örmény és görög sőrésgazdák számára a földesurak szintén csak ideiglenesen nyári és téli szállások építését engedték meg. (Görögszállás, Császárszállás). Ezekből tanyák nem alakultak ki, de belőlük váltak a XIX. század első felében, majd a jobbágy felszabadulás után, eleinte az állattenyésztés, majd a mezőgazdasági termelés központjává alakuló uradalmi majorok. Az uradalmi major nem tanya. Településformáját tekintve, mindkettő a zárt, faluszerű településrendszeren kívül, a határban létesült szórvány településforma, de a kettő eredetében és funkciójában határozottan elkülöníthető volt egymástól, és ez az elkülönülés a későbbi korban is megmaradt. Az uradalmi major, akár XVIII. századi állattenyésztő szállás volt, akár a XIX. századi földművelő-állattenyésztő major, egy nagybirtok központja, az ott lakók számára állandó lakóhely, a gazdálkodás számára üzemhely, 1849 előtt a falutól független, földesúri igazgatás alatt álló közigazgatási egység. 1850 után ugyan közigazgatásilag valamelyik szomszéd községhez csatolták, de továbbra is megtartotta üzemhelyi és lakóhelyi függetlenségét.