Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
lajstromozását; külön díjazás mellett - amit 2 400 Ft-ban jelölt meg - vállalta volna a további években keletkezett iratok rendezését is.'8 Erre azonban már nem kapott megbízatást; ezeknek az iratoknak lajstromozása beleesik a II. József-kori levéltárrendezésbe, mert csak 1786-ban kezdtek hozzá, és a régi rendszer visszaállításáig nem is fejezték be egészen. A Schemberger-féle rendezés tehát a levéltár akkori legrégibb okleveleitől (1335) az 1767. évig terjedő jegyzőkönyvek, politikai és bírósági akták rendbeszedésére szorítkozott, és az utolsó tollvonást az általa készített elenchusokban 1787. jan. 6-án tette. Méltán iktatta az egyik elenchusba saját neve alá azt is „nulla mihi idea extradata, sed pro posse meo relictus labor", mert a megyének semmiféle utasítását nem sikerült a rendezés elvi vagy gyakorlati végrehajtása tekintetében felfedezni.]9 A rendezés tervét ő készítette el, arra érdemi észrevételt nem tettek, ami módosítás a tervhez képest megállapítható, azt is - a munka menete folyamán szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján - saját maga hajtotta végre. A rendezés alapelveit az alábbiakban rögzítette le: 1. a rendezett aktákról készített lajstromokban az ügy tárgyát, az iratokban előforduló személyek és helyek nevét, az iratok keltével együtt alfabetikus rendben tünteti fel, 2. a levéltárban található iratokat öt tárgyi csoportba kívánja beosztani; a) az acta politica sorozatba az általános jellegű igazgatási, katonai, adószedési, egyházi ügyeket, b) az acta processus civilisbe a családokat érintő pereket, c) az acta personalia seu nobilitaria sorozatba a nemesség-igazolási pereket, d) az acta criminalia közé a fiscalis pereket, inquisitiokat, és végül e) a vegyes ügyek közé a kormányhatóságok leiratait, magánemberek missilis leveleit sorolta volna. Az a) és e) sorozatokat tárgyi rendbe, b-d) sorozatokat az előforduló személyek névrendjébe rakva, külön-külön lajstromokba jegyezte volna fel, 3. a közgyűlési jegyzőkönyvek bejegyzéseit a vonatkozó iratokkal konkordanciába hozva, az iratokat időrendbe szedve, minden évben újra kezdődő fasciculusokba kötötte volna össze. Az akták fasciculus és numerus jelzettel ellátva kerültek volna lerakásra. Ha a fasciculusok egyetlen ladulában nem fértek volna el, azok az ábécé soron következő betűivel jelzett fiókokban kaptak volna helyet, a ladula jelzet az aktákon is fel lett volna tüntetve. 4. a keltezetlen és töredékes iratokat tárgyuk szerint a fentebb említett öt sorozat valamelyikének végére osztotta volna be, 5. az elkészítendő elenchusoknak hat rovata lesz, az elsőbe a megfelelő betűjelzet (a név vagy hely kezdőbetűje) és a betűnként újra kezdődő sorszám, a másodikba a teljes név, kiemelten, a harmadikba az irat tartalmi kivonata, a •8 Uo. IV. A. 1. Fasc. 24. No. 12. 1788.; IVA. 20. 1. rsz. 1772. júl. 20., 1778. 19 Uo. IV. A. 1. Elenchus re rum judicialium X. Fol. 397.
