Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

aktákat íróik szerint (felsőbb hatóságoktól, szolgabíráktól eredő stb.) kell elkülöníteni, az elkülönítés után elenchusokba. foglalni, és ezekkel együtt ugyancsak elkülönítve fiókokba helyezni. A jegyzőkönyvek szintén külön tárgyi csoportot alkottak, az oda bejegyzett aktákkal együtt. Más tárgyi csoport lett volna az adószedői számadásokból, a hadi és házipénztári okmányokból, a dicalis és egyéb összeírásokból, a deperditák és a szökött jobbágyok összeírásából és végül a magánszemélyeket érintő iratokból. Mindezek évek szerint külön-külön fasciculusokba csoportosítva, a fasciculusokon belül sorszám szerint lettek volna rendezve, minden egyes iraton feltüntetve a ladula, a fasciculus és számjelzet. Az elkülönítés, a rendezés és jelzetelés után minden egyes tárgyi csoport iratait lajstromokba foglalták volna, és a tárgyi rendszó, vagy a bennük szereplő nevek alapján alfabetikus index is készült volna hozzájuk. A jegyzőkönyvi tisztázatokat időrendbe szedve évek szerint be kell köttetni. 14 Ezekből a határozatokból csak annyi valósult meg, hogy a jegyzőkönyveket az akkor leghíresebb debreceni könyvkötővel, Margittai Sámuellel a helyszínen, szigorú felügyelet mellett 1751-ben beköttették, de az iratok rendezetlensége továbbra is megmaradt. 1757-ben 600 forintot ígértek meg az első és másodjegyzőnek, ha a rendezést befejezik.'5 A tényleges rendezés megkezdésére csak 10 év múlva került sor, amikor Schemberger Ferenc, volt leleszi konventi regestratona\ egyezséget kötöttek arra, hogy egy összegben megállapított tiszteletdíjért az egyezség évéig, 1767-ig keletkezett aktákat és jegyzőkönyveket lajstromozni fogja. Schemberger nevét eddig minden, a levéltárral foglalkozó cikk és tanulmány szerzője megemlítette, de az általa végzett munkával néhány általános megjegyzésen túl senki sem foglalkozott, holott működésének - nemcsak Szabolcs, de Lfng és Szatmár vármegye levéltárait is rendezte - máig maradandó nyomai vannak. Lényegében a felsorolt vármegyék addig összevissza kevert, rendetlen irattömegét ő szedte olyan áttekinthető, világos, gyakorlati igényeket mindenben kielégítő, máig jól használható rendszerbe, hogy ezen 1849-ig egyik helyen sem változtattak, mert ésszerűbbet alkotni nem tudtak. Rontani tudtak csak rajta. Schemberger kiváló latinista volt, nem csak a kancelláriai stílusban jártas, hanem igazi barokk stiliszta, és a középkori írást éppen olyan biztonsággal olvasta, mint a XVI-XVII. századi jegyzők hanyag, következetlen, rövidítésekkel terhes írását is. Ha még nem 14 Uo. Prot. 21. Fol. 8., 9. 1748. 1

5 175 l-ben Csákányi Tamás főjegyzőnek a rendezés tartamára 2 mázsa húst, két hordó bort, és befejezése után 800 Ft-ot ígértek. SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 21. Fol. 186. 1751.; A könyvkötő betűjele ma is olvasható az általa bekötött könyvek tábláin, a kötések inkább tartósak és szerényen díszítettek. Ennek ellenére az ekorabeli debreceni könyvkötőművességnek nem jelentéktelen iparművészeti alkotásai. Az aktákon egyébként nyoma sincs, hogy az előírt módon való rendezéséhez hozzáfogtak volna. Uo. Prot. 21. Fol. 186., 196. 1751.; Prot. 22. Fol. 56. 1757.