Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Szabolcsban a nótáriusi tisztség a XVI. század közepén már állandósult. A jegyzők neveit 1550-től ismerjük. Tudjuk, hogy 1565-ig évente változtak, de ettől kezdve egy-egy nótárius több évre kapott megbízatást, és fizetett választott tisztviselője volt a vármegyének. Feladata a közgyűlési jegyzőkönyvek vezetése volt, ezért a jegyzőkönyvek elkészítéséhez szolgáló iratokat a házánál őrizte. Egy utalásból ítélve az alispánok csak a törvényszéki iratokat tartották maguknál. A jegyző hivatala lejártával köteles volt a nála lévő jegyzőkönyveket épségben, csonkítatlanul visszaadni. Amikor 1672-ben Miskolczy János jegyzőtől az utóda a hivatalt átvette, egy küldöttség előtt történt a jegyzőkönyvek és fragmenták — feltehetően a jegyzőkönyvek szerkesztéséhez szolgáló emiékezetető feljegyzések - átvétele.5 A XVII. század végén kelt, keltezetlen esküminta a jegyzőnek a jegyzőkönyvek híven történő vezetését és épségben való megőrzését, a megírt levelek hűen való expediálását tette kötelességévé, a congregatio pedig már korábban felhatalmazta, hogy két közgyűlés között egyezségleveleket, bevallásokat, szerződéseket, tiltakozásokat saját pecsétje alatt kiadhasson.6 A legkorábbi időkből megmaradt iratokból ítélve az alispánok és jegyzők által őrzött, hivatalváltozásnál egymásnak átadott iratokból, missilis levelekből, a megyéhez intézett mandátumokból, jegyzőkönyvekből és töredékesen megmaradt perekből tevődött össze a későbbi levéltár magva. Ezt a nem túl nagy menynyiségű iratot a XVII. században valamikor állandó helyen, a kisvárdai várban helyezték el, ahol az idő szerint német őrség állomásozott. Ezt a vélekedést gróf Zichy István főispán 1693-ban kelt levele támasztja alá. A főispán arra unszolta a megyét, hogy mivel a királyi őrség elhagyja a várat, a részbirtokosok pedig szegénységük miatt nem tudják úgy karban tartani az épületeket, mint korábban a kincstár, mivel a megye levéltára már korábban is itt talált menedéket, a congregatio találjon módot, hogy a birtokosoknak segítségére legyen.7 Az akták és jegyzőkönyvek - legalábbis részben - még a XVIII. században is a jegyző kezénél voltak. Azt azonban nehéz lenne eldönteni, hogy a hivatalváltozásnál történt átadás és átvétel nem csupán a folyó ügyek iratait érintette-e?8 A levéltár egy része tehát - amíg a vármegye székhelye meg nem állapodott Nagykállóban, és az ottani első megyeháza fel nem épült - ideiglenesen Kisvárdán talált helyet. A Nagykállóban jelenleg is meglevő - most ideggyógyintézetnek használt - épület alapkövét 1733. november 9-én tették le, 1747-ig elkészült 5 SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 10. Fol. 129. 1629.; Szatmár vármegye 1606-ban úgy rendelkezett, hogy a szerteszét kóborló hajdúk miatt a nótárius - nehogy a könyvektől a megye megfosztassák -, házához viheti a jegyzőkönyveket és ott őrizheti őket. Uo. IV. A. 501. Prot. 1. Fol. 214.; IV. A. 1. Fasc. 90. No. 43. 1672. 6 Uo. IV. A. 1. Fasc. 119. No. 36. Prot. 14. Fol. 130. 1675. 7 Uo. Fasc. 111. No. 38. 1693.; Fasc. 37. No. 40., 136. 1736. 8 Uo. Prot. 19. fol. 120., 144. 1727.; Prot. 20. fol. 276. 1744.
