Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Érdemi munkát már csak a nagy létszáma miatt sem végzett. Hamarosan be is következett tagjai érdektelensége is. Az események miatt gyorsabb intézkedést kívánó ügyeket eleinte a kisebb létszámú bizottságok, majd a központi kormány által megbízott kormánybiztosok rendelkezései szerint az 1848 májusában megerősített korábbi tisztikar végezte. Ezt a tisztikart az 1847. évi nemesi közgyűlés választotta és a kormány rendelete akaratuk ellenére is meghosszabbította megbízatásukat. Ügyrendje, ügyintézési formája ugyanaz maradt, mint a korábbi szervezeté. A közigazgatás és a bíráskodás szétválasztása sem történt meg.3 A szabadságharc után az abszolutizmus mind a megyei autonómiát, mind a megyehatárokat is eltörölte. Sajnos ezt Szabolcsban részletesen nem ismerjük, mert a megye székhelyének Nyíregyházára való áthelyezése után az őrizetlenül maradt levéltár irataiba a kallói kofák piaci áruikat takargatták. Amit tudunk, azt a Kolozsvárról iratcsere révén visszaszerzett Szatmár megyei iratokból ismerjük. Szabolcs megye még a régi határai között sem maradt meg. Északi részét Észak-Szabolcs néven külön megyének nyilvánították, a déli járását Észak-Biharral egyesítve külön megyefőnökség alá rendelték. A megyefőnök az államhatalom helyi képviselője, egyesítette a főispáni és alispáni hatáskört, felügyeletet gyakorolt a nagyobb hatáskört kapott községi igazgatás felett. De ez is központilag irányított igazgatás volt, a megye egyetlen városában, Nyíregyházán a megyefőnök által kinevezett polgármesterrel és községtanáccsal. A községekben a felügyeletet a szolgabírák látták el. De mégis különbözött a régi megyei igazgatástól, mert a megyében a megyei törvényszék, a járásokban pedig a bíráskodás szervezetileg elvált a közigazgatástól. A régi megyétől eltérően különös gondot fordított az állami adóügyre, az egészségügy és útépítés már az igazgatás szakosodását jelzi. Úgy tűnik, mintha a Bach-féle megyei igazgatási rendszer a későbbiekben nem tűnt volna el nyom nélkül. Ezt látszik igazolni a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválása és a szakági igazgatás megerősödése. 4 De addig még egy kitérő is volt, és ez is hatott a vármegyei szervezet későbbi alakulására. 1861-ben 10 hónapra az önkényuralom megengedte a korábbi állapotok viszszaállítását. A nagy kérdés az volt, hogy melyik megye szervezetét állítsák viszsza, az 1847-est vagy az 1848-ast. Ebben a tekintetben a döntés a megyére volt bízva és az előzetes értekezlet úgy határozott, hogy az 1848. évi XVI. tc.-et veszik irányadónak. 3 BALOGH, 1971. 211-216. 4 Uo. 223.
