Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

mértékű, mint a városokban. A falvak egy része viszont mindkét megyében pusztán állott; a jobbágyok marhájukkal az erdőkbe, nádasokba, mocsarak közé vagy a hadjárásoktól távolabb eső falvakba költöztek. Már 1708-ban a nagy szárazság miatt sem széna, sem gabona nem termett. A következő tél nagyon havas volt, a takarmányhiány és a hideg miatt a marhák elhullottak. 1709 májusában, a fagyos szentek napjaiban „a nagy hóharmat a törökbúzának jobb részét elvette, dinnyét, tököt, mindenütt nagyrészint. " Szaniszló Zsigmond nemcsak Szabolcsban, de Zemplénben is a gabona szűkéről, a megye pusztulásáról és a népek majd éhen hálásáról tudósít. 1710-ben a termés valamiveljobb lett, de a pestis pusztítása nem hagyott alább.

9 Ezekben az években a két megyét főleg az Erdélyből kiköltözött bujdosók ellátása terhelte. Az Aranyosszék, Fejér, Kükül lő, Torda, Kolozs, Doboka és Hunyad megyékből elmenekült sokezer főnyi tömeget 1707 októbere óta Szatmár megye négy járásában és Szabolcs megyében a kisvárdai és bátori járásban levő falvakban szállásolták el. Ajobbágytelkeken álló istállókban, sütőházakban, a lakatlanul maradt és sebtében helyreállított lakóházakban kaptak fedelet, de sokan az erdőkön a szabad ég alatt tanyáztak. A menekülők nagyszámú igavonó és heverő állatot (szarvasmarhát, juhot) hoztak magukkal, némelyikkel 10-12 szolga is jött. Az első hónapokban még rendszeres ellátást is kaptak, az állataik a falvak közös legelőin legelhettek. Az 1707-ről forduló tél enyhe és hótalan volt: „A marhák mind a mezőre jártak. Ha csak mi részben keményebb üdő lett volna, minden marháink megholtanak volna " - írja Szaniszló Zsigmond.

10 A fejedelem rendeletére a két megyébe elszállásolt menekülteket többször is összeírták, mert a megyék ezek alapján látták el őket élelemmel és takarmánynyal. Ezekből az összeírásokból csak egyet ismerünk. Szabolcs megye 1708 januárjától április végéig havonta 1654 orális (élelembeli) és 669 equilis (takarmány) porció adására volt kötelezve. Szatmár megye 1707. november 30-án a Kolozs megyei és Kolozsvár városi bujdosókat összeírta. Ezek és a kincstári hivatalnokok családtagjaikkal és cselédeikkel együtt 1694-en voltak, 970 lóval, 1770 ökörrel és 263 fejős tehénnel. Szaniszló Zsigmond, Torda város hadnagya 1709-ben Madán és Opályiban (ezek akkor Szatmár megyében voltak) tizenegy személyre, négy lóra és tizenhat ökörre kapott ellátást. „ Több marháimra quártélyt nem adtak. "

u 9 THORMA, 1890. 502-503, 756-757, 761-763.; SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 11. No. 13. 1710. szept. 10.; „Az szegény ember elholt a mostani. Istennek itéletibüi Sok hadak bentléte. Elfogyott az nemes vármegye. " Uo. IV. A. 501. 1710. aug. 16.; Dobot, Téglást, Pócsot, Egyeket a lakosok elhagyták, míg haza nem térnek, felmentik a contributio alól. Uo. IV. A. 1. Prot. 18. Fol. 27. 1710. 10 THORMA, 1890. 325-327., 493., 498.; SZSZBML, IVA. 501. Prot. 11. Fol. 75-80. 1708. márc. 15. 11 THORMA, 1890. 755.; SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 9. No. 12. 1708. jan. 3.; uo. IV. A. 501. Prot. 11. Fol. 57-62. 1708. jan. 10.