Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

LÓNYAY ANDRÁS

tiltakozik az ítélet ellen, és másolatot kér az iratokról. És ezzel az egész Kérchy István-ügy egész más fordulatot vesz. Lónyay András átadja az ügyet anyai unokatestvérének, Bornemissza aliter czerniki Lökös Jánosnak, most ő idézi a törvény elé Csomaközy András után Kérchy Istvánt. A Csomaközy András hajdúi által Tiszakerecsenyben, 1603-ban megölt ónodi főkapitány, Bornemissza Miklós, János testvérbátyja volt. Bocskaytól annak idején Csomaközy nemcsak kegyelmet, de újabb adományokat is kapott, s békésen élt pócspetri udvarházában. Ám ezekben az években Bornemissza János bátyja meggyilkolása miatt ismét perbe fogták. Csomaközy Temesvárra menekült Bethlen Gábor szárnyai alá. Bornemissza János Kérchy Istvánt is gyilkossággal vádolta. „... az alperesnek egy megholt Kérchy Ferenc nevű atyafia, aki törvény szerént halálra és jószága elvesztésére szentenciáztatott Kassán, az országon mind penig Lengyelországon való prédálásaiért, kinek szabadulása esvén, azon Kérchy Ferenc meg nem gondolván azelőtt is reá törvény szerént való kimondott szentenciát, ismét az mi kegyelmes urunk őfelsége ellen fegyvert fogván ellenségül támadott, hadat gyűjtött, fosztott, dúlt és az szegénységet nyomorgatta, kit az véren kapván esett azon megholt Kérchy Ferenc az néhai nemzetes Paksy Miklós fogságában in anno 1611 circa festum Jacobi apostoli ... s Kérchy István az néhai Paksy Mihálytól elszabadította", s Kérchy István hajdúival azóta is gonosztevőként élt. Hogy Kérchy Ferenc említett elfogatása hogyan ment végbe, és ami tulajdonképpen az egész ügyet elindította, arról maga Kérchy István így vall: „1610. szeptember 20-21-én Szent Mihály napkar nagylónyay Lónyay András uram ő császári és királyi felsége kállai várának és őrségének főkapitánya reá küldvén Felsőkércsre, mely vagyon Szabolcs vármegyében, és Felsőkércsen, azki akkor ott lakott egy ecsém, Kérchy Ferencnek kit hittak, kivel mind atyával, anyával egy voltam, nemes udvarházára menvén, ajtaját bevágták és nemes házából kifogván, az őfelsége végházában, Kallóban vitték és onnét ő király képe urunk őnagyságának (a kassai főkapitánynak) Kassára küldötte". Kérchy István az öccsét egyébként óvadék ellenében szabadította ki, de hamarosan meghalt. A folyó perben Kérchy Istvánt főleg egy másik, ugyancsak Kércsen lakó Kérchy István megölése miatt, akit Beke névvel különböztettek meg, vonták felelősségre több rendbéli gyilkosság, nemesek és jobbágyok sanyargatása és erőszakosság miatt. Magát Lónyay Andrást is meg akarták ölni, a petneházi gyűlés után Laskodon gyülekeztek, s lestek. Egyik ügye csak később, 1620-ban került napvilágra, ezt emeljük ki, mert a vármegye jegyzője csodálatos balladai tömörséggel, mélyen megrázóan írja le az esetet, amikor Kérchy István egy saját jobbágyát is megölte. Hogy halálra tudja ítéltetni, rábeszélte a két Petneházyt, köztük a későbbi alispánt, hogy az ő szavára esküdjenek, az ő állítására. Jó pár év elteltével Petneházy János már így vall az esetről: ,^4z mikor az ibronyi jobbágyára Kérchy István reá esküvék, esküdt voltam Petneházy György uram mellett és ketten adtuk fel az hütöt Kérchy Istvánnak és reá esküdtem. Az jobbágyát azmikor a hóhér kezében adá is, akkor is azt mondotta: »Im, látom, ártatlanul meg kell halnom, de az Isten soha bűnömet meg ne bocsássa, ha szememmel nem láttam az feleségem hasán, az vétken. Énnekem büntetlen