Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
LÓNYAY ANDRÁS
kell miatta meghalnom«." u2 Ugyanez a Petneházy János Beke István halálát így adja elő : „Kérchy Ferencnek, Kérchy István virágvasárnap Madán egy szablyát is adott és azt mondotta neki: »Öcsem, elkelljen ám az, kinek el kell kelni«, azonban haliam, hogy azon éjjel megölte Kérchy Ferenc Beke Istvánt." A vármegye törvényszéke Kérchy István ellen azt a végzést hozta, hogy az alispán „üttesse le fejét" U2 . Kérchy István azonban valahogy megszökött, vagy hajdúi kiszabadították, mert az 1614. március 21-én tartott tárgyaláson nem jelent meg, ezért proskribálták, levelesítették. Bárki elfoghatta, megölhette. Bethlen támadása előtt Bethlen Gábor fejedelemsége baljós csillag alatt kezdődött. Fejedelemgyilkosság árnyékában a török ültette a trónra, hagyta félelmében a törököt Erdélyben telelni, amire még nem volt példa. Kivonulásukkor 20-25 ezer elhurcolt fogoly fizette meg fejedelemsége árát, és a bizonytalanság, félelem, hogy Jenő, Gyula átadása után talán Nagyvárad következik. Mindezek nemcsak Erdélyben keltettek visszatetszést, hanem annál még erősebben a szomszédos Felső-Magyarországon. A Lónyayaknak megvolt minden okuk, hogy ne lelkesedjenek Erdélyért, a Báthoryakért, most az ellenérzésük a Báthory Gáborral megölt Lónyay Farkas miatt csak fokozódott, mert Bethlen kezét látták a fejedelemgyilkosságban. Nem meglepetés tehát, hogy Ecsedet Ankreiter Mihály átadta Dóczy Andrásnak, Szatmár főkapitányának, aki ellenállás nélkül vette kézbe Tasnád várát s uradalmát is. Ecsed új főkapitánya Pernyeszy Gábor, Lónyay András apósa, aki sikerrel tárgyalt Huszt és vele Máramaros átadásáról, míg Kővár és Nagybánya ügyében Lónyay András fáradozott. Ennek főkapitánya, Szilágyi János ui. felesége, Lónyay Bora révén rokona volt. Bethlen krónikásai ezt az eseménysort szépítés céljából a Báthory halála körüli zavaros idők eseményei közé számítják, valójában azonban a király számára vették kézbe a Báthory birtokot, egyszersmind az új fejedelem ingatag helyzetét is kihasználva. Egy részét Bethlen török nyomásra majd az 1615. évi nagyszombati szerződésben fogja visszakapni, mert II. Mátyás anyagi forrásai is gyengén csurogtak, s hasznosabbnak látszott a törökkel a békét fenntartani. A szabolcs-szatmári végeken így különös kettősség uralkodott. Forgách Zsigmond kassai főkapitány felsőbb parancsra tartotta magát a béke megőrzéséhez. A végek kapitányai, Lónyay András, de főleg Dóczy András, Szatmár várának kapitánya a lehetőségeket látva talán cselekedni szerettek volna, de tartották magukat Forgách és Thurzó nádor parancsaihoz. Szepsi Laczkó Máté, aki mindenben „pápás praktikát" látott, és Böjti Veres Gáspár tulajdonképpen Bethlen félelmét éreztetik, mikor a Nagy Lukács-ügyet félremagyarázzák. Ez a Nagy Lukács a korábbi időszak eléggé jellegzetes hajdúvezére, az 1614. évnek ő a kulcsfigurája. Nagyvárad 1593-as hősies védelmében kitüntette magát, majd Erdélyben tünt fel Básta seregében. 1604-ben, mikor Hídvégi Mikó Ferenc 112 Uo. Fasc. 38. No 3. 1620. 113 Uo. Prot. 9. Fol. 225-227.
