Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI

törvéntelenségért, bennünket üldözéséért s idegen vallásáért lelkünk ismereti ellen nem generálisozhatjuk, kegyelmed lévén azért Uram, az mi fűgenerálisunk s kegyelmed orvosolhatja Isten után nyavalyáinkat ". A kállóiak azonban nemcsak leveleztek, hanem cselekedtek is. Somlyóról való elvitele közben ki is szabadították a vezérüket. A kölcsönös vádaskodások közben Wesselényi Pál követséget meneszt Telekihez. Kállai Nagy András, Szűcs Mihály és Nagy Mihály voltak a követek, s „gráciát kért, kit obtineált minden asszekláival (kegyelmet kért)".

541 A „zsibongás" még így sem csendesett. Október 6-án Teleki a sógorát, Weér Mihályt küldte a bujdosókhoz, „hogy térjenek eszekre", ugyanis már azzal fenyegetőztek, hogy „Isten őket úgy segélje, ... készebbek ki eloszolni, ki labanccá lenni ".

542 (A labanc szót az erdélyiek kezdték pár évvel korábban alkalmazni, a korábban csak németnek nevezett királypártiakra. A kuruc szó Szabolcsban írásban 1675-ből mutatható ki, etimológiailag nyilván a latin crux=kereszt szó a gyöke, de elképzelhető, hogy a német szitokszó, a krucifix rövid alakja, melyet a német anyanyelvűektől vettek át.) A katonaság ellátásával nemcsak a fejedelemségben - Leslie szerint az „elégedetlenek" már január 23-án elhagyták szűkre szabott kvártélyukat és fosztogattak hanem a királyság területén is súlyos gondok voltak. Az itteniek hosszú ideje nem kaptak fizetést, emiatt a vezetés elnézőbb is volt velük szemben, de csak bizonyos mértékig. így Barkóczy főispán a kállóiaknak és böszörményieknek szigorú „kóborlási" tilalmat parancsol, és ugyanakkor kénytelen eltűrni. Palócról írja március l-jén a vármegyének: „az kállai nímetek is aszerént boraimat megitták, marháimat levágták, egynéhány felöl oly károkat töltenek mindjószágomnak, mind magamnak, hogy ezideig soha ezt nem cselekedték. ... Itt is az vármegyéket mindenütt egyaránt pusztítják, mind az alsó párton s mind az mi pártunkon lévő hadak együvé alkuván az frigy alatt. Tisztektül sem függenek, sem az mieink, sem az alsó párton lévők, mivel most is nálam volt egy hadnagy, kit Debrecenbül érettek felküldöttenek, ki semmit nem tehetnének (!), le sem viheti őket. "

543 Jaksó Dienes - most mint kallói vicekapitány - ugyancsak március l-jén körlevéllel hívta vissza a kvártélyon lévő katonáit. „... az katonák alkalmatlan kinn kvartélyozások felöl rájuk kurzust bocsátottam, hogy mindenünnen béjüjjenek ide kvártélyban, ... de sokan én híremmel nem járnak és errül az német tiszt tehetne, hogy az kapukon ki ne bocsátanak ... az özvegyasszonynak az tehenét visszaadatván", pátenst adott ki, majd azzal folytatja: „az katonákat nem kaphatom, de büntetés nélkül el nem mennek. "

5 4 Úgy látszik, Fekete Jankó az előző évben, mikor az ungvári Vadkertben elfogta váltságdíjért az udvarnépével Homonnainé Esterházy Máriát, Zrínyi Jánost, a híresztelések ellenére nem halt meg.

545 Március elején ugyanis Dögéről marhákat hajtottak el, melyek valójában a pócsiaké voltak, s vekturába vitték el a kállóiak. 1 Uo. 522. 2 Uo. 535. 3 SZSZBML, IV. A. I.Fasc. 97. No 51. 1679. 4

Uo. Fasc. 97. No 52. 1679. 5 Teleki, 1905-1926. 8. k. 352.