Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

1668. Junius 2-án elhunyt Kapy Klára, Melith Péter szabolcsi főispán felesége, ugyanazon hónap 27-ik napján a férje is követte. A kisvárdai vár kápolnájában ravatalozták fel, mint erről Mária lányuk, a későbbi szabolcsi főispán, gróf Zichy István felesége beszámolt.

365 A király Melith Péter utódául Barkóczy István aranysarkantyús vitézt, tanácsost nevezi ki július 23-i keltezéssel. Barkóczy László kallói főkapitány fiát, aki eddig is számos jelét adta bátorságának és vitézségének. Azonkívül felesége révén, mint a kiskorú Ibrányi László gyámja, kezében volt az ibrányi várkastély is. Felesége ugyanis Ibrányi Ferenc özvegye, Dessewffy Klára volt, kitől egy Erzsébet nevű lánya született. Az elkövetkező 1669. évben - ahogy Sennyey Ferenc közli a vármegyévelStrassoldo német generálisnak az a gondolata támadt, hogy „ akarnának az itt való német vitézek a vár körül valami erősséget építeni, azkire feles fa és feles gyalog embereknek a munkája kívántatik. Minthogy azért ennek a darab földnek ebből a végházból vagyon oltalma és az falusi szegénységnek is házokban való bátorságosabb lakások, ... minden falukból szekereket és gyalog embereket... jó tetszése szerint rendelni és küldeni ne nehezteljen. " Kér ugyanakkor vármunkát is.

3 6 Lehetséges, hogy a város körül a kettős palánk előtt húztak egy árkot. A következtetés azért látszik kézenfekvőnek, mert a vármegye a vasvári béke után ismételten hozott statútumot, hogy „ minden faluk beárkolván magokat estrázsálással is oltalmazzák magokat".

367 Löben június 27-én kér kapával és csáklyával dolgozó embereket, ami arra mutat, hogy a mocsár és a várárok tisztításáról volt szó.

368 Május 20-án Rottal előtt Eperjesen a 13 vármegye kipanaszkodhatta magát. Ekkorra már Rákóczi Ferenc és mások is beleegyeztek, hogy a református papok és mesterek visszakapják visszamenőleg is, korábban megvont jövedelmeiket. Szabolcs vármegye sérelmei előttünk már jól ismertek, nevezetesen a kallói főkapitány törvénytelenségei „a nem a botja és jurisdictiója (joghatósága) alatt való embereken", továbbá az a tény, hogy „nem restituálja (adja vissza) az szökött jobbágyokat". Ezzel kapcsolatban azt is megtudjuk, hogy a vármegye részéről volt egy meghiúsult végrehajtási kísérlet is, Benczédi szerint Barkóczy főispánnal az élen. Ez a követi utasítás viszont így ír: „... midőn articulariter (törvény szerint) és az adjudicata mellett ekzekválni (ítélet mellett végrehajtani) akarják viceispánunk az articular is pernek, felvévén az őfelsége lovas és gyalog vitézeit, megeresztett zászlóval nem engedé az ekzakciót (végrehajtást) ". Kéri vissza a vármegye a Souches által a várból elvitt ágyukat is, a várbeliek számára jó províziót (gondoskodást) s évenkint kétszeri ellenőrzést. Anyagi támogatást is kér a vármegye. „Kalló vára penig, s a város annyira megromladozott állapottal vagyon, hogy többire bédülő félben vágynak palánkjai", s mivel a dadái járás vármunkáját Tokajhoz utalták, s „ az mi nemes vármegyénk az elmúlt háborús időkben az sokféle németeknek itt lakások s táborozások miatt elpusztulván és egyik processzusa Tokajhoz prestálván az gratuitus labort (egyik járása Tokajhoz szolgáltatta az ingyen munkát)" s a 365 Uo. Fasc. 86. No 69. 1668. 366 Uo. Fasc. 87. No 110. 1669. 367 Uo. Fasc. 87. No 27. 1669. 368 Uo. Fasc. 87. No 111. 1669.