Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

török is elszakította Szoboszlói, Bárándot, Szovátot, „elégtelenek vagyunk az megépítésére". Ezért segítséget kérnek őfelségétől.

369 A kallói katonák is kezdenek arcot ölteni. Tagadhatatlan, hogy minden felsőbb tilalom ellenére lejárnak a török területre rabolni. Ezt alighanem valami vitézi próbának is tekintették, de rá is voltak kényszerülve a ílzetetlenség miatt. „A végekfizetetlensége is ne kauzáltathassék (legyen ok) és ennyi idő alatt majd éhenhalásra, mezítelenségre jutott szegény rendöknek fizetésök meglenne", - ajánlja Csáky Ferenc a vármegyének - kegyelmes urunkat, őfelségét nagyságtok s kegyelmetek méltóztassék alázatosan megtalálni. "

37() A kapitányok emiatt bizonyos megértéssel bánnak katonáikkal. Hogy ez a fajta békeszegés milyen általános volt, mutatja Csáky kassai főkapitány idézett levelének egy másik részlete. Vannak „ az életek veszedelmével kereskedők, kik mint sehonnaiak éjjel járnak és mennek, és vannak, olyan urak akik csak titulariter (névleg) tartják az szolgákat az jószágokban és végekben, hogy barmokat lopjanak s hajtsanak nékik". Még a temesvári pasa is elküldte jegyzékét a kállaiak által okozott káraikról. Eszerint elhajtottak 4639 birkát, raboltak 3100 forintot, megöltek 45 embert, elvittek több ezer ökröt, sok száz lovat s felégettek számtalan házat.

371 Tipikus eset volt, ami a kallói Magyar Mihállyal történt. Ezt írta a vármegyének: „Nemesi szabadságomat semminek tartván méltóságos gróf főgenerális Csáky Ferenc uram, nem tudatik mi okokra nézve derekasan neheztel ellenem s olyat parancsolt kállai fő és vicekapitány uraiméknak őnagyságának és őkegyelmének, hogy ... valahol kaphatnak, mindjárt fogassanak, pedig jól tudja nagyságtok s kegyelmetek gyermekségemtül fogyást igaz kardommal evém kenyeremet mind véghelyeken s mind penig sokszori táborozások alkalmatosságával, tehetségem szerint híven és jámborul szolgáltam uramat és hazámat, nem sajnálván sokszor veszedelmes próbákra vetni hazámért fejemet, semmi fáradságot nem szántam, melyet hogy inkább megbizonyíthassak, tovább is s életem fottáig hazámnak szolgálhassak, az mi kegyelmes urunk őfelsége kállai végházában, már alkalmas ideje, hogy megtelepedtem, s őfelségéiül nemesi szabadsággal meg is ajándékoztattam. "

372 Ebben az évben, úgy november első napjaiban Báthory Zsófia is igénybe vette a tokaji és kallói prezidium segítségét. A kallói feles magyar gyalogokat és német muskatélyosokat Weér Mihály vicekapitány vezette. Feladatuk az volt, hogy a fejedelemasszony királyi protekcionális levele mellett meg kellett akadályozni, hogy a beregi alispán átadja a templomot a reformátusoknak. A katonák egyszerűen körbevették az alispánt „még csak becsületes emberekkel beszélgetésre való szabadsága sem volt" és „senkit az terminus napoknak elfogyásáig sem ki, sem be nem bocsátottak"

373

. Az az állítás tehát, mely szerint a Weér Mihály vezette kállóiak nem engedelmeskedtek volna a vallási meggyőződésük ellen szóló parancsnak, a nyíregyházi levéltárban fellelhető beregi levél alapján a valóságnak nem felel meg. 19 Uo. Fasc. 87. No 126. 1669. F

° Uo. Fasc. 87. No 119. 1669. Uo. Fasc. 87. No 115. 1669. '

2 Uo. Fasc. 87. No 75. 1669. '

3 Uo. Fasc. 87. No 65. 1669.