Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
BARKÓCZY LÁSZLÓ
„Kállai kapitány Barkóczy Lászlónak is gondolkodása esett vala, ha módját arányzaná, örömest keménykedni is akarna, de az helynek erősségéhez s ahhoz való készületihez is nem bízhatik vala, annál inkább, hogy a váras lakosinál s katonaságnál nagy emlékezetben forogván a rakomazi harckor való romlások, nyílván merészelnék is az kapitányok előtt is mondani: ők csak nemrégen épülvén ki egyszer a nagy romlásbul, újóbban is fel nem perzselteinek várasokat; nem törökkel, hanem keresztyén fejedelemmel lévén a dolog, elhinnék, őfelségével nem sokára eligazodnék köztök minden dolog. Kerettervén azért a vár, s a kapitány intettetvén, kedvezne a benne való kevés magyarságnak, s a helyet se rontatná, mert ha rajok kezdnék szállani, tüzes laptákat, gránátokat nyakokba behánni, akkor osztán késő lenne; meg ígérek adni, s maga is a kapitány a lovas praesidiáriiisokkal egy mérföldön Kállósemjén nevű faluban, ahová akkori hálásra jött és szállott volna a fejedelem, eleibe kijöttek vala, és ugyanott maradván másnap, úgymint die 16. Februarii a fejedelem Kalló várába ebédre nagy pompával bekísértetett vala. Ahol mind lovasnak, mind gyalognak ajándékon egy-egy) hópénzt, jövendő havakra ismét más hópénzt adatván, főkapitányul Nyáry Bernárdot állítván belé, mind tisztviselőket, katonaságot hűségére esküdtetni parancsolt vala" 209 Ugyanakkor a nyíregyházi levéltárban megmaradt 1. Rákóczi Györgynek egy a várbeliekhez írt, Szalárdy kéz- és aláírásával ellátott levele a vár átadásának részletesebb és némileg eltérő körülményeiről. Minthogy történetírásunkban ez a levél ismeretlen, célszerűnek látszik közreadni. „ ... Amint tegnapi napon kegyelmetek hozzánk kibocsátott becsületes Atyjokfiai és Barkóczy uram őkegyelme nálunk létekben resolváltunk (elhatároztuk) volt magunkat kegyelmesen és végeztünk voltis őkegyelmékkel, ím azért becsületes híveinket, tanácsunkat, szentelt vitézt, Bihar és Zaránd Vármegyéknek főispánnját, tekintetes és nagyságos Ruszkai Komis Zsigmond úrt; es udvari főkapitányunkkat, s mezei hadaink generálisát, nemzetes borosjenei Bornemissza Pál úrt bocsátottuk elől oda be kegyelmetekhez; avéghre, hogy a várban illendő dispositiót (intézkedést) es kegyelmetek között is jó rendelést tegyenek, s az már meglett jó egyezséget is megerősítsék, melyben való kegyelmes tetszésünket kegyelmetek az őkegyelmék szavából valósággal megértvén, kegyelmeteket kegyelmesen intjük, mi nevünkkel mondandó őkegyelmék szavainak mindenekben teljes hitelt adván alkalmaztassa mindenekben az őkegyelmék jó rendeléséhez és dispositiójához magát, várván továbbra a mi fejedelmi kegyelmessegünket... Kelt a Kisiet a falu melletti táborban 1644. február 26-án. " Rákóczi tábora tehát Kállósemjén helyett Kislétán volt. A fejedelem Kálióból pátenst is bocsátott a vármegyékre. Barkóczy egy darabig még Kálióban maradt, amit onnan tudunk, hogy egy hópénzt gabonában még ő fizetett az őrségnek. 210 Átállása, mint ahogy a későbbiekben ténnyel bizonyította, nyilvánvalóan kényszer alatt történt, Kemény János szép nyelvezetén kifejezve: „... az magunk erdélyi és fizetett hadaink közt is sok konkolyok valónak, de kiváltképpen az magyarországiak csak erőszakból voltak felülve, ahhoz képest nagyobb résznyire az ellenséghez vonsznak vala." 2u Barkóczy 2l " Szalárdy, 1980. 209. 210 Szilágyi, 1880. 318. 211 Kemény, 1959. 242.
