Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

LÓNYAY ANDRÁS

említi egy irat. Bakos Istvánt érdekesen jellemzi Esterházy nádor, bár későbbről, 1631 -bői származik a megfogalmazása. „Az szendrői kapitány eddig Bakos volt, de soha benne nem lakik és sem a vicéjével, sem alattvalójával jól nem alkuszik. Noha volt valami biztatása az kállai kapitányságról udvariul, de ő mindenestül nem oda való ember úgyannyira, hogy az egész kállai vitézlő nép is esedezett instantissime (a legsürgősebben), hogy közökbe ne bocsássam."

l34 Mindezektől függetlenül Bakos István 1631-ben mégiscsak Kalló várának főkapitánya lett, bár csak rövid időre. Kálióban a tokaji német hadnagy s a kállai német őrmester közti összetűzésben - a kallói „feltvébel" ugyanis mintegy 30 németet csempészett át Erdélybe - halálos golyó éri, s Pernyeszy Erzsébet 1632 augusztusának utolsó napjaiban ismét özvegy lesz. Bethlen Gábor megengedte, hogy Bakos István legyen a gyerekek gyámja, azonban a vármegye megmásította a döntést. Az apa fiútestvérére, Lónyay Zsigmondra ruházta a gyámságot.

135 Az anya azonban nem adta oda a gyerekeket, elvitte magával Osgyánba, Gömörbe, vagy Szendrőbe, Abaújba. Vallási okokból vagy a vagyon miatt, nem tudni. Annak ellenére, hogy 1621 márciusában Madán, illetve Pócspetriben létrejött az egyezség.

136 Lónyay Zsigmond egy évre rá panaszt is tett a vármegyénél, hogy az egyesség szerint „aequaliter az jószágok, ingó marhák megosztassanak Perneszy Erzsébet asszon, Lónyay András és Lónyay Erzsébet között, őkegyelmek penig az jószágot és res mobilest osztásra nem bocsátották az kontraktus szerént és az egész transactiót violáitok (egyezséget megsértették), az jószágról való leveleket kezemben nem adták, az gyermekeket meg nem mutatták" P

1 Ifjabb Lónyay Andrást nagybátyja nem biztos, hogy viszontlátta. Nagyszombatonjárt a jezsuitáknál iskolába, majd 20 éves korában, 1638-ban Rómába került 4 évre a Collegium Germanico-Hungaricumba. Hazatérve esztergomi kanonok stb., 1647-ben jezsuita lett s 1653-ban halt meg.

138 Erzsébet húga először Barkóczy Ferenchez, zempléni alispánhoz, majd Apagyi Miklóshoz ment férjhez. (Nagybátyjuk pedig Pernyeszy Gábor, az egykori ecsedi kapitány hasonnevű fia, aki 1632-ben Csarodán festette ki a templom belsejét.) A kapitány egy vár életében kétségtelenül a legfontosabb személy. Nem lényegtelen azonban, hogy kik szolgálnak alatta. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a máskor oly fukar szavú levéltári iratok bizonyos mértékig kielégítik a tudományos kíváncsiságot, és az akkori Szabolcsban folyó hétköznapi életet részletesebben felvázolják. A vicekapitánynak, vagy a lovasok kapitányának, a vár második emberének havi fizetése 25 rénes forint volt, több mint az alispáni fizetés. Ez érzékelteti talán a kor társadalmában elfoglalt helyét. 134 Pettkó, 1884. 82. 135 SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 9. Fol. 353. 136 Uo. Elenchus r. j. 4. Fol. 374. 137 Uo. Fasc. 40. No 31. 1622. 138 Veress, 1917. 40.