Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI

ne legyenek annyira kiszolgáltatva a jövö-menöknek. A vármegye dekrétumot hozott, hogy a „pályinkafőzőfazék" után 3 forintot kell fizetni.

562 Zrínyi Ilona is beletörődött, hogy a bátoriak a megyének adót fizessenek.

563 Végezetül Szabolcs vármegyét is elérte nyáron a pestis, „ és ebben a pestisben november 23-án tekintetes és nagyságos Barkóczy István úr ezen vármegyének a főispánja az élők közül eltávozott" - olvassuk a vármegyei jegyzőkönyvben.

564 Öccsének, báró Barkóczy Ferencnek a gyász-szertartásra hívó leveléből, ki akkor már Kalló várának főkapitánya, Sennyey Ferenc óta ismét magyar főkapitány, a haláleset egyéb részleteiről is tudomást szerezhetünk. Tállyán adta vissza lelkét Teremtőjének, ahogy a gyászirat mondja, körülbelül a reggel ötödik órájában 42 éves korában. 1680. május 20-án az ungvári vár kápolnájában nem egyedül temették, hanem feleségével, cserneki Dessewffy Klárával, ki január 4-én hunyt el az ungvári várában, fiúkkal, a 12 éves ifjabb Barkóczy Istvánnal és testvérével, azzal a Sándor öccsével, kinek kiszabadításáért Rákóczi László is életét adta.

565 A rendíthetetlen, bátor főispán családjából csak Erzsébet lánya maradt, „Betuska", Homonnainé Esterházy Máriának, Nyáry Krisztina lányának a gyámsága alatt, ki később gersei Pethő Zsigmond Gáspár nevü fiához megy feleségül. Uo. Prot. 11. Fol. 201. Uo. Fasc. 97. No 19. 1679. Uo. Prot. 14. Fol. 205. Uo. Fasc. 98. No 6. 1680.